viszontagság A: 1572 viszontaksaggal (NySz.); 1584 Viszontagságos [?✐] [sz.] (NySz.); 1761 viszontogság (NSz.); 1790 viszszontagságaival (NSz.) J: 1 1572 ’váltakozás; változás, fordulat | Wechsel; Wendung’ (↑); 2 1584 ’kölcsönösség | Gegenseitigkeit’ (NySz.); 3 1759 ? ’kedvezőtlen fordulat, kellemetlenség | Wechselfälle’ # (NSz.), 1761 ’ua.’ (↑) Sz: viszontagságos 1584 ’kölcsönös | gegenseitig’ (↑); 1782 ’nem jó irányba változó, kellemetlen fordulatokkal teli | an Wechselfällen reich, vielgeprüft’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A (R.) viszontag ’egyformán, éppúgy; ismét, újból; kölcsönös’ (→viszon) szóból -ság névszóképzővel; vö. távolság (→távol), visszaság (→vissza) stb. ⌘ A 3. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett az 1. jelentésből; hasonló jelentéshez vö. viszontság (1813: Mondolat 41), amely a viszont (→viszon) szóból keletkezett -ság névszóképzővel.
☞ TESz.; EWUng.→ viszon