villog A: 1519 k. villagoc [sz.] (DebrK. 264); 1608 Vilagó [sz.] (NySz.); 1664 villogó [sz.] (Gyöngyösi: ÖK. 1: 185); 1872 vellogás [sz.] (Nyr. 1: 424); nyj. vëllog (MTsz.) J: 1 1519 k. ’〈szem érzelemtől felélénkülve〉 ragyog, szikrázik | aufleuchten, Feuer sprühen 〈Auge〉’ # (); 2 1604 ’hirtelen felragyog; élénken csillog | blinken, glitzern’ # (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1768 ’villámlik | blitzen’ (NSz.); 4 1792 ’ide-oda cikázik, mozog | blitzschnell sich hin und her bewegen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Lobogó a.); 5 1838 ’ide-oda tekintget | hin- und herblicken’ (Tsz.)

villó A: 1792 Villó (NSz.); 1858 viló (NSz.) J: 1 1792 ’levegő | Luft’ (); 2 1828 ’foszfor | Phosphor’ (NSz.)

villan A: 1805 villan (NSz.); 1843 Megvillanik [□] (NSz.); nyj. vëllantó [sz.] (MTsz.) J: 1 [főleg fel~] 1805 ’〈fény〉 hirtelen felragyog | (auf)blinken, (auf)blitzen’ # (); 2 1812 ’eszébe ötlik vmi; felfigyel vmire | durch den Kopf schießen 〈Gedanke〉; auf etw aufmerksam werden’ (NSz.); 3 1815 ’villámlik | blitzen’ (NSz.); 4 1820/ ’(hirtelen) feltűnik | blitzschnell erscheinen, auftauchen’ (NSz.); 5 1824 ’vhol hirtelen ott terem; siklik, repül | sich irgendwohin blitzschnell begeben; gleiten, fliegen’ (NSz.); 6 [fel~, meg~] 1839 ’〈szem〉 hirtelen felragyog | aufleuchten 〈Auge〉’ # (NSz.)

villódzik A: 1851 villozó [sz.] (Ciszt. 7); 1854 villózni [sz.] (Ballagi M.: MNMSz.); 1857 Villódzó [sz.] (Ballagi M.: MNMSz.); 1874 villódzik [] (CzF.) J: ’villog, csillog | flimmern, blinken’

A szócsalád legkorábbi tagja, a villog származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ≡  A tőhöz vö. →világ. A végződés -g gyakorító képző.

A villan és villódzik tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az -n mozzanatos képzővel, ill. -ódzik gyakorító-visszaható képzővel ellátott kikövetkeztetett tőből jöttek létre. Ezek a nyelvújítás korában keletkeztek a →csillog, →döcög szócsalád, ill. a hallgatódzik (→hallgat), rejtőzik (→rejt) stb. analógiájára.

A villó tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌘  A nyelvújítás korában jött létre.  ⌂  Ez tkp. a tő képzős főnevesült folyamatos melléknévi igeneve. Ehhez a folyamatos melléknévi igenévhez vö. villó ’villámló, felvillanó’  (1860: NSz.). Főnévként a kémiai szaknyelvben volt használatos.  ∼  Idetartoznak, ugyanebből a tőből: (R.) villancsó ’szentjánosbogár’  (1585: Cal. 193); villong ’ragyog, villog, csillog’  (1761: NSz.); stb.

NytudÉrt. 30: 20; TESz.; NyK. 81: 238; Benkő: FiktI. 174; EWUng. világ, villong, virrad, virul