viasz A: 1372 u./ vyaʒt (JókK. 141); 1416 u./¹ viuz (BécsiK. 46); 1513/ Viask (MNy. 80: 383); 1519 k. vӳhíuz (DebrK. 44); 1524 wÿzzabol [? visz □] (MNy. 13: 123); 1533 vios (Murm. 2559.); 1595 Viacz [szn.] (OklSz.); 1822 Viáſzos [sz.] (Wagner: Phras. Ceratus a.); nyj. éasz, iusz, viagz, viajsz (ÚMTsz.); vijaksz, vijassz (MTsz.) J: ’könnyen olvadó és égő, képlékeny, zsíros fényű és tapintású szerves anyag | Wachs’ # Sz: viaszol 1604 Vioʃʒolas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Caeratúra a.)

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. vosak, (Kaj) vojsk; szln. vosek, vosk, (N.), (R.) vȏjsk: ’viasz’ [indoeurópai eredetű; vö. ném.  (ófn.) wahs; lett vasks; stb.: ’ua.’]. Vö. még óe. szl. voskъ; szlk. vosk; or. воск; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyar szó egy szerbhorvát vagy szlovén, inetimologikus j-t tartalmazó változatából keletkezett. A viasz alak valószínűleg egy viaszkgyertya ’viaszgyertya’ típusú összetett szóból a szóvégi k kiesésével jött létre.

Kniezsa: SzlJsz. 556; TESz.; EWUng. spanyol-, viksz