vesződik A: 1535 veʒoͤdni [sz.] (Ozorai: Vit. Z6a); 1537 k. veſedeſel [sz.] (KL. 148.); 1557 wezwdnek (LevT. 1: 262); 1566 veszédnéc [▽] [?✐] (NySz.); 1575 veʃʒʃʒédet vólna (Heltai: Krón. 175); nyj. megveszëdik (MTsz.) J: 1 1535 ’veszekszik, civakodik | zanken, sich streiten’ (↑); 2 1536 ’gyötrődik, kínlódik; vajúdik | leiden; Geburtswehen haben’ (Pesti: Fab. 51b); 3 1537 k. ’sok nehézséggel járó, kevés sikerrel biztató feladattal küszködik; nehezen kezelhető emberekkel bajlódik | sich (ab)plagen; mit unumgänglichen Menschen sich abrackern’ # (↑); 4 1557 ’vhol időzve odavész; ellenség martalékává válik | irgendwo umkommen; dem Feinde ausgeliefert sein’ (↑); 5 1566 ’veszélyben van; pusztulásnak van kitéve | in Gefahr sein; der Verwüstung ausgesetzt sein’ (↑); 6 1575 ’erejét veszti, elsatnyul; nehezen tengődve él, kínlódik | kraftlos werden; sich fortfristen’ (Heltai: Krón. 175a); 7 1585 ’nyugtalankodik, emészti magát | unruhig sein, sich grämen’ (LevT. 2: 75); 8 1611 ’〈út〉 rosszul járhatóvá, veszélyessé válik | unbefahrbar, gefährlich werden 〈Weg〉’ (MonÍrók. 7: 218); 9 [ ~ik vkiért] 1784/ ’odavan vkiért, bolondul vki után | in jmdn vernarrt sein’ (NSz.) Sz: vesződség 1754 veszödsége (NSz.)
veszkődik × A: 1788 ki veszködni [sz.] (NSz.); 1792 ki-veſzkö́dik [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1876 veszköd (NSz.); nyj. veszkëdik (MTsz.) J: 1 [ki~ik] 1788 ’kitör, kiront vhonnan; kivergődik vmiből | hinausrennen; sich loswinden’ (↑); 2 [vki, vmi után ~ik] 1815 k. ’odavan, bolondul, bomlik érte | in jmdn vernarrt sein, sich um etw reißen’ (Kassai: Bef. 140); 3 1824 ? ’sopánkodik, jajveszékel | wehklagen’ (NSz.), 1846 ’ua.’ (NSz.); 4 1824 ? ’vesződséges dologgal bajlódik; bosszankodva foglalkozik vmivel | sich (ab)mühen; etw verdrießlich tun’ (NSz.), 1882 e. ’ua.’ (ÉrtSz.); 5 1831 ’nyugtalankodik, féktelenkedik 〈főleg ló〉 | unruhig, ungezügelt sein 〈haupts. Pferd〉’ (NSz.); 6 1843 ? ’civakodik, veszekedik | sich streiten’ (NSz.), 1883 ’ua.’ (NSz.); 7 1860 ’tengődik | sich fortfristen’ (NSz.); 8 1874 ’akadékoskodik, bosszant vkit | nörgeln’ (CzF.)
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a vesződik származékszó. | ⌂ A vesz ~ vész (→vész névszó) igéből keletkezett -ődik visszaható igeképzővel. Az 1. és 9. jelentés a →vész ’megkergül, megbolondul’ jelentésén alapul; vö. még →veszekedik. A 2–8. jelentésekhez vö. az alapszó ’életét veszti, meghal; tönkremegy; erkölcstelen lesz, megromlik’ jelentéseit.
A vesződik vagy szóvegyülés vagy származékszó. | ⌂ A vesződik vagy szóvegyüléssel keletkezett a vesződik és a →veszekedik szavakból vagy a vesz ~ vész szóból keletkezett -kődik visszaható igeképzővel; vö. hánykódik (→hány¹), költözködik (→költözik), rázkódik (→ráz) stb.
A szócsaládhoz még | ∼ Ugyanabból az alapszóból különböző visszaható képzővel keletkeztek: (N.) veszelődik, vészelődik ’kínlódik, gyötrődik, sok veszélyt megél, fáradozik’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 103), ill. (N.) veszkelődik ’sok vesződség van vmivel; dobálózik’ (1777/: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.→ vész