veszt A: 1372 u./ veʒtualael (JókK. 146); 1416 u./¹ èluèzti (BécsiK. 281); 1604 Elveʃʒthetetlen [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Impérditus a.) J: 1 1372 u./ ’〈élőlényt〉 elpusztít, megöl; 〈dolgot〉 megsemmisít, szétrombol, elront | umbringen; vernichten, zerstören’ (↑); 2 [főleg el~] 1372 u./ ’elszenvedi, engedi, hogy vmije megfogyatkozzék, elpusztuljon; vmit birtokából kiengedni kénytelen, vmije elkallódik | umkommen lassen; verlieren’ # (JókK. 44); 3 [ki~] 1510 k. ’kifoszt, vagyonából kiforgat | ausplündern’ (MNy. 1: 214); 4 1527 ’〈küzdelemben, perben, játékban stb.〉 alulmarad, hátrányt szenved | besiegt werden, unterliegen’ # (ÉrdyK. 554); 5 1560 k. ’〈utat, célt stb.〉 szem elől téveszt | verfehlen 〈Weg, Ziel usw.〉’ (GyöngySzt. 3444.); 6 [össze~, egybe~] 1566 ’veszekedést szít, egymás ellen haragít | gegeneinander hetzen’ (NySz.) Sz: vesztés 1493 k. el wezteͤse (FestK. 367) | veszteség 1519 veztezſeggel (CornK. 14) | vesztes 1768 vesztes ’legyőzött, alávetett | besiegt, unterlegen’ (NSz.)

veszet † A: 1416 u./¹ èluèzèſſed [t-s] (BécsiK. 79); 1490 el vezethe (SzalkGl. 73.); 1562 el ueszszese [t-s] (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’megöl; megsemmisít | umbringen; vernichten’ (↑); 2 1416 u./² ’(el)veszít, elpusztít | verlieren, umkommen lassen’ (MünchK. 65vb); 3 1536 ’(el)tékozol, (el)pazarol | verschwenden’ (Pesti: Fab. 17b); 4 1720 ’alul marad, legyőzetik, vereséget szenved | besiegt werden, unterliegen’ (NSz.)

veszít A: 1552 veſitnec el (Heltai: Dial. E4a); 1600 k. veszétse (Radvánszky: Szak. 27); 1788 Veszíje [t-s] (NSz.) J: 1 1552 ’(el)tékozol, (el)pazarol | verschwenden’ (↑); 2 1600 k. ’kárt szenved, elveszít, fogyatkozik | verlieren’ # (↑); 3 1803 ’megöl; megsemmisít | umbringen; vernichten’ (NSz.); 4 1846 ’elhibáz, eltéveszt, elmulaszt 〈utat, célt stb.〉 | verfehlen 〈Weg, Ziel usw.〉’ (NSz.); 5 [össze~] 1865 ’egymás ellen uszít | gegeneinander hetzen’ # (NSz.)

veszeszt † A: 1584 el veszeszenek [veszeszt □] (NySz.) J: 1 [főleg el~] 1584 ’megöl; megsemmisít | umbringen; vernichten’ (↑); 2 1750/ ’kárt szenved, elveszít, fogyatkozik | verlieren’ (NSz.); 3 [össze~] 1760 ’egymás ellen uszít | gegeneinander hetzen’ (NSz.); 4 1807 ’(el)tékozol, (el)pazarol | verschwenden’ (NSz.); 5 1863 ’elhibáz, eltéveszt, elmulaszt 〈utat, célt stb.〉 | verfehlen 〈Weg, Ziel usw.〉’ (NSz.)

veszejt × A: 1728 veszejtsen (OklSz.); 1784 veszéjtse é (NSz.) J: 1 [ma főleg el~] 1728 ’megöl; megsemmisít | umbringen; vernichten’ (↑); 2 1750 ’(el)veszít, elpusztít | verlieren; umkommen lassen’ (NySz.); 3 1789 ’(el)tékozol, (el)pazarol | verschwenden’ (NSz.); 4 1863 ’alul marad, legyőzetik, vereséget szenved | besiegt werden, unterliegen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A vesz igéből keletkezett, amely a vész változata (→vész névszó). A szóvég -t, -et, -ít ~ -ejt, ill. -szt műveltető képzők. Ehhez hasonló megfeleléshez vö. szakaszt : szakajt : szakít (→szakad). A jelentések részben az alapszó ’életét veszti, meghal; megsemmisül’ jelentéséből, részben egy másikból jött létre.

☞ TESz.; EWUng.→ hír-, lélekvesztő, szemfényvesztés, vész, veszteget