vas A: 1093/ Woſos [szn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 81. old.); 1138/ Wasas [sz.] [szn.]; Wosas [sz.] (MonStrig. 1: 91); 13. sz. közepe/ uoſ ſcegegkel (ÓMS.); 1395 k. vas (BesztSzj. 454.) J: 1 1138/ ’szürke színű fém; ebből az anyagból készült tárgy, eszköz, alkatrész | Eisen; Gegenstand, Gerät aus Eisen’ # (↑); 2 1416 u./² ’lánc, bilincs | Kette(n), Schelle(n)’ (MünchK. 4v); 3 1416 u./³ ’kard; tőr | Schwert; Dolch’ (AporK. 112); 4 1422 ’kemény, szilárd tárgy | etw Eisenhartes’ (OklSz.); 5 1876 ’fillér, krajcár | kleines Geldstück’ (Nyr. 5: 329) Sz: vasas 1135/ [szn.] (↑); 1372 u./ vaſſasok ’vasból való | eisern’ (JókK. 126); 1590 ’vaskereskedő | Eisenhändler’ (MNy. 63: 100); 1704 ’vértes, nehézlovas | Kürassier’ (Pusztai) | vasal 1584 meg wassallok ’karddal harcol | mit einem Schwert kämpfen’ (Úriszék 212); 1645 vasalt [sz.] ’vasalót használ, azzal (ki)simít | bügeln’ (MHH. 24: 302); 1792 ’(meg)bilincsel, megkötöz, leláncol, vasra ver | fesseln’ (NSz.) | vasaló 1792 vasaló ’ruhák gyűrődésére használt, forró, fogantyúval ellátott simítóeszköz | Bügeleisen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. vas a.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ätküš ’ólom’; osztj.  (V.) wăγ ’vas, fém ‹különböző fémnevekben›; pénz’; zürj.  (Sz.), (P.) ezi̮ś ’ezüst’; votj.  (Sz.), (K.), (G.) azveś ’ua.’; ? cser.  (KH.) kərtńi-waž ’vasérc’; md.  (E.) uśke, viśkä ’huzal, drót, sodrony’, (M.) uśkä ’ua.; lánc’; finn vaski ’érc; réz; bronz’; lp.  (norv.) væi'ke ’réz’; – jur. jeśe, ẃeśe ’vas; pénz’; szelk. ke̮zi̮, kwe̮zi̮ ’vas’; kam. baza, waza ’ua.’; stb. [uráli *ßaśke ’vmilyen fém’].  ≋  Megfelelői: tokhár wäs, yasa ’arany’.  ⌂  A magyarban az adatolt 1. jelentés az elsődleges ’vmilyen fém’ jelentésből jelentésszűküléssel jöhetett létre.

☞ KSz. 17: 26; MSFOu. 151: 339; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 42; EWUng.→ ezüst, piszkafa, vas-¹, vas-², vaskó, vaskos, vastagUN UEW. № 1123

vas-¹

I  vasszar † A: 1290 ? Wozor [hn.] (Fejér: CD. 7/3: 95); 1328 ? Vassary [hn.]; Veszar [hn.]; Voszar [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 457); 1590 Vas szar (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 5) J: ’vassalak | Eisenschlacke’ – De vö. 1585 Vasnak ... szara ’ua.’ (Cal. 956) | vasmacska A: 1395 k. vas mochka (BesztSzj. 273.) J: 1 1395 k. ’horgony | Anker’ (↑); 2 1553/ ’horgas végű csáklya | Enterhaken’ (Tinódi: Cronica R4b); 3 1708 ’az, amire a kandallóban a tűzifát rakják, tűzbak; olyan vasállvány, amelyre a fazekat tették a tűz fölé | Feuerbock; Eisengestell über dem Feuer, auf das man die Töpfe stellt’ (Pápai Páriz: Dict.) | vassaru † A: 1685 vas-saruk (NySz.) J: ’a páncél, vért lábrésze, lábfejrésze | Fußstück vom Panzer’II  vasverő † A: 1355 Wosuereuzek [hn.] (OklSz.); 1506 verewknek (WinklK. 38r) J: 1 1355 ’kovács | Schmied’ (↑); 2 1506 ’kalapács | Hammer’ (↑) | vasgyúró A: 1429 Vasgyuro (OklSz.); 1787 Vasgyúró (NSz.) J: 1 1429 ? ’kalapács | Schmied’ (↑), 1787 ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1803 ’nagyon erős ember | sehr starker Mensch’ (NSz.); 3 1835 ’kérkedő alak | Großsprecher’ (Tzs. Bramarbas a.)III  vasszőrű † A: 1594 Vas szőrű [✐] (OklSz.) J: ’vasszürke szőrű szarvasmarha | eisengraues Haar habend 〈Rind〉’ | vasderes A: 1708 vas deres (Nyr. 22: 521) J: ’(vas)fekete alapszínű 〈ló〉 | eisengrau 〈Pferd〉’ | vasfejű × A: 1820 vasfejű (TudGyűjt. 4/3: 45); 1863 vasfejű (NSz.) J: ’sötétszürke 〈madár〉 | dunkelgrau 〈Vogel〉’IV  vaskalapos A: 1841 vaskalapos (Jelenkor 1841. jún. 26.: 204); 1848/ vaskalapos (NSz.) J: ’konzervatív gondolkodású 〈személy〉 | konservativ 〈Person〉’

Tükörfordítás előtagja, azonos a →vas szóval. |  ⌂  Az 1. és 2. csoportban levő szavak ’vasból készült’ jelentésűek; az 1. csoportban jelzői értékben, a 2. csoportban jelöletlen tárgyi viszonyban állnak az utótaggal. A 3. és 4. csoport előtagjai elvontabb jelentést képviselnek: színeket, ill. tulajdonságokat jelölnek. A vaskalap ’merev, kemény, háromszögletű filckalap’  (1835: Tzs. Eisenhut a.) amely a vaskalapos alapszava, a protestáns kollégiumi diáknyelvben a konzervatív felfogás szimbólumává vált. Utótagok (a címszók kivételével): gyúró (→gyúr), verő (→ver), szőrű (< →szőr), deres (→dér), fejű (→fej²), kalapos (< →kalap).

☞ TESz. vasderes a., vasgyúró a., vaskalapos a., vasmacska a.; EWUng.→ dér, fej², gyúr, kalap, macska, saru, szar, szőr, vas, ver

vas-²

I  vasút A: 1824 vasúton, vasútak (HasznMul. 46: 363, 364); 1828 vas Ut (NSz.) J: 1 1824 ’sínekkel ellátott pálya | Eisenbahn’ # (↑); 2 1845/ ’vonat | Zug’ (NSz.); 3 1879 ’vasútállomás | Bahnhof’ (NSz.) | vasszűz ∆ A: 1828 vas szűz’ ölelése (Aurora 2) J: ’szétnyitható, hosszú szegekkel v. éles késekkel bélelt, középkori kínzóeszköz | die eiserne Jungfer 〈Art Folterwerkzeug〉’ | vaspálya ∆ A: 1829 vaspályát (Uránia 2: 159) J: ’sínekkel ellátott pálya | Eisenbahn’ | vasfüggöny A: 1837 vas függönyök (Jelenkor 1837. ápr. 8.: 112); 1895 vasfüggönye (NSz.) J: 1 1837 ’a színpadot a nézőtértől elszigetelő, felhúzható és leereszthető, ajtóval is ellátott nagy, tűzvédelmi bádoglemez | feuersicherer Vorhang im Theater’ (↑); 2 1922 ’az egykori, európai szocialista országoktól a szabad közlekedésnek nyugati határukon való megakadályozására létesített, szigorúan ellenőrzött (drót)akadály, védelmi rendszer | Grenzscheide zwischen polit Machtbereichen’ (BpHírlap 1922. márc. 12.: 11) | vasutas A: 1845 vasutas ... gép ‹mn› (NemzetiU. 1845. aug. 15.: 513); 1876 vasutasok ‹fn› (VasárnapiU. 1876. febr. 20.: 123) J: ‹mn› ’a vasúthoz, pályaudvarhoz tartozó | zum Bahnhof gehörend’ (↑) | ‹fn› ’vasúti alkalmazott | Eisenbahner’ (↑)II  vasfű A: 1838 vasfü (Tzs.) J: ’apró pirosas virágú gyógynövény, verbéna | Eisenkraut (Verbena officinalis)’

Tükörfordítás előtagja, azonos a →vas szóval. |  ⌂  A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett szók; vö. ném. Bahnhof ’pályaudvar’, (R.) eiserne Jungfer ’vasszűz’, eiserner Vorhang ’vasfüggöny’, Eisenkraut ’vasfű’. A vasfüggöny 2. jelentésének elterjedéséhez a második világháború után az ang. iron curtain ’tűzbiztos függöny a színházban; politikai hatáskörök közti határvonal’ és az or. железный занавес ’ua.’ is hozzájárult, amely Európa politikai felosztására utal. A vasfű előtagja arra utal, hogy a növény leve bizonyos vasvegyületekre kémiailag hatással van.  ≂  Esetleg idetartozik: vasorrú ’vasból készült orra van’  (1874: CzF.); amely a népmesékből ered, főleg a →bába utótagú szószerkezetekben.

☞ TESz. vasút a.; EWUng.→ fű¹, függ, pálya, szűz, útNszt ↪vasfű