valuta A: 1809 Valuta (MKurir 1809. ápr. 21.: 475); 1813/ valuttában, valuta (NSz.) J: ’vmely ország törvényes fizetési eszköze | (ausländische) Währung’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Valuta; ang. valuta; ol. valuta; stb.: ’(külföldi) pénznem’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ol. valere ’értékes’ (lat. valere ’jól van, ereje van’)].  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át.

TESz.; EWUng. invalidus, valpót, velence