vödör [4] A: [1165 k.] VVaderei [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 118); 1217/ Vederey [sz.] [szn.] (VárReg. 209.); 1405 k. veder (SchlSzj. 1114.); 1416 u./² vedrekèt (MünchK. 86rb); 1511/ vödör (TörtTár 1903: 416); 16. sz. eleje widerben (MNy. 21: 142); 1799/ vedér (I.OK. 30: 259); 1874 vėdėr (CzF.); nyj. vüdör (MTsz.) J: 1 [1165 k.] ? ’egy fajta edény | Eimer, Kübel’ # (), 1405 k. ’ua.’ (); 2 1511/ ’egy fajta űrmérték, főleg bormérték | Eimer 〈Hohlmaß, haupts. für Wein〉’ ()

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. vědro, vědrъ [többes szám, birtokos eset]; szbhv. vjedro, vedro, vedara [többes szám, birtokos eset], (R.) viđar [többes szám, birtokos eset]; szlk. vedro, vedier [többes szám, birtokos eset]; or. ведро, вёдер [többes szám, birtokos eset]; stb.: ’vödör ‹korábban űrmérték is›’ [< szláv *voda ’víz’].  ⌂  A magyar a szláv többes számú birtokos esetű alakot vette át. Ez azzal magyarázható, hogy a szót gyakran űrmértékként használták, és a szláv főnevek négynél nagyobb szám után többes birtokos esetben állnak.

MNy. 6: 62; Kniezsa: SzlJsz. 562; TESz.; EWUng. vidra