vétó A: 1793 Vetot (NSz.); 1854 Véto (Heckenast: IdSzT.); 1877 vétózza [sz.] (NSz.) J: ’megsemmisítő hatályú tiltakozás | Veto’ Sz: vétóz 1855 vetozott (BpHírlap 1855. aug. 27.: 6566); [főleg meg~] 1877 ()

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Veto; ang. veto; fr. veto; stb.: ’vétó’. Modern értelemben az angolból terjedt el [< lat. veto ’megtiltom’, az ókori Róma néptribunusának tiltószava].  ⇒⌂  A magyarba a német és a francia nyelvből került.

TESz.; EWUng.