végig A: 1372 u./ vegiglen (JókK. 145); 1416 u./¹ veģiģ (BécsiK. 269); nyj. vígeslen-vígig (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’cselekvés, állapot befejeződéséig, megszűntéig | bis zum Schluß’ # (↑); 2 1527 ’teljesen, egészen, minden részletében | gänzlich, bis ins Einzelste’ # (ÉrdyK. 520); 3 1577 k. ’vminek hosszirányú kiterjedésén a végéig haladva; vmi mentén | längs bis ans od. zum Ende; entlang’ # (OrvK. 37)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →vég ’vég, befejezés; vég, lezárás’ szóból keletkezett -ig terminatívuszraggal; vö. →alig, →mindig stb. A végiglen változat szóvégi len eleme nyomatékosító funkciójú; vö. eddiglen (→ez¹), estvéleiglen (→est) stb. A 18. sz. végétől a szó feltűnt igekötői (1771 végig hurtzolták (NSz.)), ill. névutói (1777 tsúrdúl ortzájukon végig a' ... könyhullatás (NSz.)) funkcióban is; az utóbbi mindig -n határozóraggal ellátott főnévvel áll.
☞ Sebestyén: Névut. 118; TESz.; EWUng.→ vég