végett A: 1563 Veget (MNy. 63: 100); 1580 wegett (MNy. 63: 100); nyj. végött, vígett (MTsz.) J: ‹névutó› 1 1563 ’céljából, érdekében | wegen, zwecks’ # (↑); 2 1575 ’miatt, következtében | infolge, halber’ (Heltai: Krón. 25) | ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1630 ’miattam, miattad stb. | meinethalber, deinethalber usw.’ (Simonyi: Hat. 2: 274); 2 1786 ’végül, a végén | endlich’ (NSz.); 3 [birtokos személyjellel] 1872 ’kedvemért, kedvedért stb. | meinetwillen, deinetwillen usw.’ (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →vég ’cél, vég’ szóból keletkezett -t (> -tt) helyraggal; vö. miatt (→miá). Eredetileg célfogalomként szolgált, amelyből az okhatározói funkció kialakult; hasonló jelentésváltozáshoz vö. miatt. ∼ Ugyanebből az alapszóból -re szublatívuszraggal: végre ’vmi céljából, végett’; vö. 1456 k. mÿ ueghre ’miért? mi okból?’ (SermDom. 2: 518).
☞ Klemm: TMondt. 248; Sebestyén: Névut. 91; TESz.; EWUng.→ vég