tulipán A: 1587 Tulipán (NéNy. 1: 17); 1651–1675 Tulipantya [t-j] (NéNy. 1: 113); 1790 tulipány (NSz.) J: ’kehely alakú virágot hozó, hagymás dísznövény | Tulpe (Tulipa)’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. Tulpe, (R.) tulipan; holl. tulp; ol. tulipano, (N.) tulipan; cseh tulipán; szlk. tulipán; stb.: ’tulipán’. Európában a hollandból terjedt el [eredetéhez vö. →turbán]. Vö. még lat. (tud.), (ú.) tulipa ’ua.’. A megnevezés tudatos szóalkotásként metaforikusan a tulipán turbánszerű alakjára vonatkozik. ⇒⌂ A magyarba valószínűleg olasz vagy német közvetítéssel került át. ⌂ A tulipánt változat szóvégi t-je szervetlen járulékhang; vö. →rubin.
☞ MNy. 2: 263; NéNy. 1: 15; TESz.; EWUng.→ turbán