tufa A: 1836 tufába (Tudtár 1836/11: 140); 1871 tufa (NSz.); 1873 tuff (NSz.); 1875/ tuffa-vulkán (NSz.) J: ’lyukacsos kőzet | Tuffstein’ – De vö. 1796 Tuf-könek ’ua.’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Tuff; ang. tufa, tuff; fr. tuf; ol. tufo, (R.) tufa; stb.: ’tufa(kő)’. Vö. még lat. (k.) tufa ’ua.’ [< lat. tophus, tufus ’ua.’]. Az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba német és olasz közvetítéssel került. ⌂ A (R.) tufkő (↑) német mintára alkotott részfordítás; vö. ném. Tuffstein ’üledék vulkanikus kilövellt anyagból’. ⊚ Egyéb megnevezés: darázskő (1818: Márton J.: MNSz.–NMSz. tofus a.), ez nyelvjárási szóként él.
☞ TESz.; EWUng.