trágár A: 1494–1495 Tragar (OklSz.); 1560 k. traagar (GyöngySzt. 2775.); 1585 trágár (Cal. 201) J: ‹fn› 1 1494–1495 ’teherhordó; házaló kereskedő | Lastträger; Hausierer’ (); 2 1585 ’csavargó; szemfényvesztő | Landstreicher; Possenreißer’ (Cal. 201) | ‹mn› 1565 ’durva, illetlen 〈személy, beszéd〉 | zotig, pöbelhaft’ # (NySz.) Sz: trágárság 1578 tragarsagokban (NySz.) | trágárkodik 1589 trágárkodot (NySz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) trager ’teherhordó; házaló’, (Kr.) trågar ’ua.’, – ném. Träger ’teherhordó; szállítóeszköz’ [< ném. tragen ’hord, visz, szállít stb.’].  ⌂  A második szótag á-ja hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett; vö. →bognár, →kalmár stb. A főnévi 2. jelentés metaforikus. A jelzői használatban létrejött melléknévi jelentés alapja a teherhordók és a csavargók durva beszédmódja.

TESz.; EWUng. taroglya, teher, tragacs, traktál, trehány, tróger