tortúra A: 1629 torturáról (MNy. 90: 255); 1793 tortúrára (NSz.) J: 1 1629 ’kín, gyötrelem; kínzás, gyötrés | Qual; Quälerei, Folter’ (↑); 2 1813/ ’vesződség, bajlódás | Schererei’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (e.) tortura ’kín, fájdalom; szenvedés, gyötrelem’, tkp. ’elfordítás, kicsavarás’ [< lat. torquere ’(el)forgat, (ki)teker; kínoz, gyötör’]. ≋ Megfelelői: ném. Tortur; fr. torture; stb.: ’kínzás, gyötrés, gyötrelem, tortúra’. ⌂ 1. jelentésében a bírósági kínvallatás és az inkvizíció által terjedt el. Később a 2. jelentés lépett előtérbe, főleg mint a bürökrata fortélyok megítélése.