tok² A: 1138/ ? Tocu [szn.] (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc [szn.] (MNy. 11: 367); 1380 Tokus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. tok (SchlSzj. 1403.); nyj. tak (ÚMTsz.); tokú [□]; tuku [□] (MTsz.) J: 1 1405 k. ’burok, tartó | Futteral, Kapsel’ # (↑); 2 1456 k. ’lószerszám | Pferdegeschirr’ (SermDom. 1: 154); 3 1577 ’termés védőburka | Fruchtkapsel’ (KolGl.); 4 1792 ’madár testén levő szaruképződmény, amelyből a toll kifejlődik | Schleiße’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1882 ’ablaknak, ajtónak falba erősített tartója | Fenster-, Türstock’ # (NSz.) Sz: tokos 1211 ? Tucus [szn.] (OklSz.); 1456 k. tokoſokath ‹mn› ’felszerszámozott 〈ló〉 | angeschirrt 〈Pferd〉’ (SermDom. 1: 154); 17. sz. vége ’kuruc kori német katona | deutscher Soldat’ (MNy. 42: 78) | tokmány 1766 hajtokmánnak ’kontytartó tokféleség | Futteral 〈für Haarknoten〉’ (MNy. 60: 229); 1795 k. ’a kaszakő tokja | Behälter für einen Wetzstein’ (NSz.); 1947 ’munkagépnek a munkadarab befogására való tartozéka | Spannfutter an Maschinen’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2–5. jelentés metaforikusan keletkezett a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján. A tokmány származékszó keletkezésmódja szokatlan, mert a -mány képző deverbális névszóképző.  ⚠  A jelentéstani nehézségek miatt a németből, ill. a latinból való származtatása alig valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. tok; szln. tok; rom. toc: ’tok, tartó, hüvely, tartály stb.’.

☞ TESz. tok¹ a.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 506; EWUng.