titulus ∆ A: 1531 tÿtwlost (ÉrsK. 67); 1575 Tituluſſa (Heltai: Krón. 14a) J: 1 1531 ’ranggal járó cím | Ehrenname, Titel; dieser als Anrede, Aufschrift’ (↑); 2 1575 ’cím(zés); levélcím | Anschrift; Briefanschrift’ (↑); 3 1577 ’fejezet-, könyvcím | Titel 〈eines Kapitels, Buches〉’ (MNy. 62: 359)
titulál ∆ A: 1696 u. titulált [sz.] (MNy. 59: 238) J: 1 1696 u. ’rangja szerint szólít | mit einem Titel anreden’ (↑); 2 1708 ’címez 〈levelet〉 | mit einem Titel versehen 〈einen Brief〉’ (Pápai Páriz: Dict.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. titulus ’cím, felirat; megkülönböztető cím’ [tisztázatlan eredetű] | lat titulare ’címmel ellát; elnevez’. ≋ Megfelelői: ném. Titulus, titulieren; ol. titolo, titolare; stb.: ’cím, rang, titulus’, ’címez, titulál’. ⌂ A titulus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. ⌂⇒ A magyarból: rom. tituluș ’cím’.
☞ TESz.; EWUng.