titok [4] A: 13. sz. eleje/ titcon [r.] (KTSz.); 1372 u./ tÿtok (JókK. 42); 1416 u./¹ titk (BécsiK. 121) J: ‹fn› 1 13. sz. eleje/ ’mások előtt leplezett, elhallgatott dolog | Geheimnis’ # (↑); 2 1372 u./ ’megmagyarázhatatlan, rejtélyesnek látszó jelenség | unerklärbare, rätselhafte Erscheinung’ (JókK. 4) | ‹mn› 1372 u./ ’titkos | heimlich, geheim’ (↑) Sz: titkos 1372 u./ tÿtkoſa ’bizalmas személy | Vertrauter’ (JókK. 75); 1470 ’rejtett | geheim’ (SermDom. 2: 128); 1779 ’titkár | Sekretär’ (NSz.) | titkol 1416 u./¹ èltitkoltat [sz.] (BécsiK. 239) | titoknok 1554 titoknoka ’titkár | Sekretär’ (Radvánszky: Csal. 2: 10) | titkoló(d)zik 1775 titkoloznunk [sz.] (NSz.); 1777 titkolódzunk (NSz.) – de 1760 titkolódni [sz.] (NSz.) | titkár 1829 titkár (MNy. 4: 256) | titokzatos 1851 titokzatos (Hölgyfutár 1851. okt. 6.: 910) – de 1844 titokzattal (NSz.) R: titkon 13. sz. eleje/ (↑) | titkonnan 1372 u./ tytkonnan ’titokban | im geheimen’ (JókK. 83)

Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.), (K.), (P.) tujt- ’elrejt, eltitkol’, (Szo.) tūjt- ’elrejt, eldug’ [ugor *tajɜ-ttɜ- ’elrejt, eltitkol’; [? < ősiráni eredetű; vö. av. tāiia- ’lopás’, taiiā ’rejtett, titkos’]].  ⌂  A magyarázatnak hangtani és alaktani nehézségei vannak; a szó belseji *j hang változásához vö. azonban →here, →tetű stb. A tő a →tiloszik, →tulajdon szócsaládjának tövével, ill. a →tolvaj tövével állhat kapcsolatban; esetleg a tit ’? meghitt, bizalmas, intim’ elemben, a mára elavult tit ház ’? öltözőhelyiség’ (vö. 1410 k. tith haʒ  (MvGl.)) szószerkezetben maradt meg; vö. még →tesz. A végződés -k deverbális névszóképző; vö. →ajándék, →hajlék stb.  ⌘  A titkár, titokzatos származékszavak a nyelvújítás korában keletkeztek; a titkár fokozatosan kiszorította a titoknok szót.

☞ Munkácsi: ÁKE. 601; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ -képpen, tiloszik, tolvaj, tulajdonUN UEW. № 1855