tiszta A: 13. sz. eleje/ tɩſtan (KT.) J: ‹mn› 1 13. sz. eleje/ ’érintetlen, szeplőtelen | keusch’ (); 2 1314 ? ’szennytől, piszoktól mentes | rein, sauber’ # (Mező–Németh: SzSzHn. 211.), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 131); 3 1372 u./ ’igaz, őszinte; ártatlan, hamisság nélküli | aufrichtig; unschuldig’ # (JókK. 123); 4 1416 u./² ’frissen mosott | frisch 〈Wäsche〉’ # (MünchK. 35rb); 5 1513 ’átlátszó, világos | durchsichtig, klar’ # (NagyszK. 13); 6 [jelzői értékben is] 1518 k. ’keveretlen; csupa, merő | unvermischt; bloß, lauter’ # (SándK. 2); 7 1518–1523 ’nem terhelt, kötelezettségek nélküli | schuldenfrei’ (Nyr. 36: 168); 8 1519 ’napos, felhőtlen | klar, heiter’ # (JordK. 61); 9 1552 ’tökéletes, hibátlan 〈nyelvhasználat〉 | fehlerlos 〈Sprachgebrauch〉’ (Heltai: Dial. A3b) | ‹fn› 1 1525 ’(erdei) tisztás | Lichtung’ (OklSz.); 2 1552 ’tiszta személy | reine, keusche, unschuldige Person’ (Heltai: Dial. D2a); 3 1693 ’tiszta ruha | reine Wäsche’ (MonÍrók. 15: 111); 4 1748 ’tisztaság, tiszta dolog | Reinheit, das Reine’ (NSz.); 5 [főleg vminek a ja] 1796 ’vminek a tiszta része | der reine Teil von etw’ (NSz.); 6 1832 ’búza | Weizen’ (MTsz.) Sz: tisztaság 1372 u./ tÿʒtaſagert (JókK. 46) | tisztaságos 1372 u./ tyʒtaſagos ’ártatlan | unschuldig’ (JókK. 2) | tisztít 1372 u./ tyʒtoÿtuan [sz.] (JókK. 65); 1433–1435 tiztohad (LaskS. fol. 92) | tisztul 1416 u./¹ tiztolhat meg [sz.] ’(folyamatosan) tisztává válik | rein werden’ (BécsiK. 191); 1508 ’eltakarodik vhonnan | sich fortmachen’ (DöbrK. 197) | tisztulat 1416 u./² tiʒtolatban ’ürülék, vizelet kibocsátása | Abführung’ (MünchK. 21vb) | tisztulás 1456 k. tiʒtolaſa (SermDom. 1: 224) | tisztátalan 1518 k. tiztaa(land)talan [sic!] (SándK. 37) | tisztogat 1585 tiztogatás [sz.] (Cal. 208) | tisztás 1630 Tisztás-félig [hn.] ’erdei rét | Lichtung’ (NytudÉrt. 92: 184) | tisztáz 1796 tisztázzuk (NSz.) | tisztázat 1824 tisztázat ’készre formázott írásmű | Reinschrift’ (MNy. 4: 252) | tisztázatlan 1833 tisztázatlan (NSz.) | tisztálkodik 1834 tisztálkodnak (Regélő 1834. júl. 31.: 491)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. čistъ, -a, -o ’tiszta, szemérmes; átlátszó’; szbhv. čist, -a, -o ’világos, tiszta; szemérmes, szűzies; elegyítetlen, keveretlen’; szlk. čistý, ,  ’ua.; hamisítatlan, valódi, tiszta; terheletlen’; or. чист(ый), ,  ’világos, tiszta; elegyítetlen, keveretlen, valódi, hamisítatlan; őszinte, egyenes, nyílt, ártatlan, vétlen; átlátszó; terheletlen’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind chinátti ’hasít, repeszt’; lat. scindere ’ua.’; stb.].  ⌂  A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű alakja került át; vö. →néma, →puszta stb. A szó eleji t-hez vö. →tiszt, →tisztesfű. A melléknévi jelentések vagy a magyarban keletkeztek az 1. jelentés alapján, vagy sokkal több jött az átadó nyelvből. A főnévi jelentések különböző jelzős szószerkezetekből alakultak ki. A tisztás származékszó talán szláv mintára keletkezett szóképzés; vö. szbhv. čistina; szlk. čistina; ukr.  (N.) чистина́ stb.: ’tisztás’

Kniezsa: SzlJsz. 525; TESz.; NytudÉrt. 92: 184; EWUng. sín, szín-¹, tisztesfű, vegy-, zsindely