tiló A: 1555 thilolt [sz.] (OklSz.); 1597 Kender tilo (OklSz.); 1745 tillo forma (Ethn. 97: 304); 1818 Tilu (NSz.); nyj. tilú (ÚMTsz.) J: ’a kender és a len szárának összetörésére és a pozdorjától való megtisztítására használt eszköz | Hanf-, Flachsbreche bzw. -schwinge’ Sz: tilol 1555 [sz.] (↑)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. ti̮lǝ̑ ’kender-, lentörő, ill. kender-, lentiloló’, ti̮lla-’tör, eltör, tilol’; – sór talı̈q ’a bőr puhítására való eszköz ‹cserzés›; ék’ [török eredetű; vö. tat. talqǝ̑ ’törőszerszám, tiloló’, talqǝ̑- ’tör, eltör, tilol’; kaz. talqı̈ ’törőszerszám, tiloló’; alt. talqı̈- ’lágyít, puhít; kendert tör’]. A csuv. i̮ ~ köztörök a váltakozáshoz vö. →tinó, →tyúk stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *tı̈lı̈ġ; a szóvéghez vö. →gyarló, →tarló stb. ⊚ A magyarba a kender felhasználásának szakszavaként került.
☞ MNy. 3: 362, 67: 214; TESz.; Ligeti: TörK. 34; EWUng.