tea A: 1664 thé (MNy.); 1702 thea edény (Horváth M.: NEl.); 1760 Théa (NSz.); nyj. tëha, téjja (ÚMTsz.) J: 1 1664 ? ’a teacserje szárított rügyei és levelei, ill. ez mint áru | Tee 〈Pflanze, Ware〉’ # (↑), 1693 ’ua.’ (MNy. 79: 249); 2 1664 ? ’a teacserje szárított rügyeinek és leveleinek forrázata mint ital | Tee 〈Getränk〉’ # (↑), 1702 ’ua.’ (↑) Sz: teázik 1762 theázás [sz.] (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Tee; ang. tea; holl. thee; fr. thé; lat. (tud.) theo; stb.: ’tea ‹növény, ital›’. Forrása: kínai (D.) tʽe, (É.) ṭṣ’a: ’ua.’; vö. →csája. Az indoeurópai nyelvekbe a hollandból került, a maláj téh ’ua.’ közvetítésével.