tarka A: 950 k. ταρκατζο̑υ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 10); 1213/ Tarca [szn.] (VárReg. 166.); 1526 Tharkabarson (OklSz.) J: 1 1213/ ’több színű, foltos | bunt; scheckig’ # (↑); 2 1585 ’igen különféle, változatos | mannigfaltig’ # (Cal. 794); 3 [ ~barát, ~pap] 1832 ’cisztercita | Zisterzienser’ (Kreszn.); 4 1838 ’kétszínű 〈ember〉 | heuchlerisch, doppelzüngig’ (Tsz.) Sz: tarkáz 1628 tarkázzuc (NySz.) | tarkít 1770 tarkítja (MNy. 43: 308) | tarkállik 1787 tarkálnak (NSz.)

tarcsa † A: [1163–1173/] ? Thorsa [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 673); 1211 ? Tarsa [szn.] (PRT. 10: 515); 1300 ? Tarcha [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 10: 401); 1521 tarcha (OklSz.) J: ’tarka, több színű; foltos | bunt; scheckig’

tar³ × A: 1193 Tarýneu [hn.] (ÓMOlv. 59); 1395 k. tarpoʒthow (BesztSzj. 678., 679.) J: ’több színű, foltos, tarka | bunt; scheckig’

A szócsalád alapja, a tar³ valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  A törökben vö. egyfelől: Kāšγ. tarγı̈l ’a hátán fekete-fehér csíkos állat’; kaz. tarγı̈l ’fekete foltos vörös ‹tehén›’, tarlan ’vörös, sárga v. fekete foltos fehér ‹ló›’; kirg. tarlan ’szürke’; stb.; másfelől: csuv. tur ’barna ‹ló›’. A kétszeres török képviselet megerősíti a származtatást.  ⌂  A magyar szó a korábbi nyelvekben a ló szőrének színéül szolgált.

A tarcsa és tarka származékszavak. |  ⌂  Ezek kicsinyítő képzős származékszavak; vö. →hóka, →vércse stb.

☞ MNy. 8: 303; NytudÉrt. 40: 279; Nyr. 98: 350; TESz.; EWUng.→ tarafara, tarkabarka