tantusz ∆ A: 1810 Tantuszt (Nyr. 88: 202); 1820 Tantus (NSz.) J: ’pénzt helyettesítő érme 〈főleg pénzbedobós telefonhoz〉; játékpénz, zseton | Rechenpfennig 〈haupts. für Münzenfernsprecher〉; Spielmarke’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) tantus ’zseton, tantusz; játékpénz’ [< sp. tantos [többes szám] ’tömeg, mennyiség; játékpénz’ < sp. tant ’amennyi’ (lat. tantus ’ua.’)]. Az eredeti többes számú alak átvételéhez vö. →keksz, →notesz stb. ∼ Azonos etimonra megy vissza: (R.) dántes ’játékpénz’ (1785: Nyr. 88: 202), ez a ném. (R.) dantes, tantes ’ua.’ szóból jött létre.
☞ Nyr. 88: 201; Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.→ potom, tétova