tank A: 1917 tank (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1917 ’páncélozott harckocsi | gepanzerter Kampfwagen’ # (↑); 2 1926 ’folyadéktartály | Art Flüssigkeitsbehälter’ # (Horovitz: IdSzMagy.) Sz: tankol 1957 tankol ’folyékony üzemanyaggal megtölt, feltölt | tanken’ (Bakos F.: IdSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Tank; ang. tank; fr. tank; stb.: ’egy fajta folyadéktartó ‹hajó, gépkocsi stb.›; páncélozott gépjármű, harckocsi’. Főleg az angolból terjedt el [hindusztáni eredetű; vö. gudzsaráti tānkh; maráthi tānken: ’víztartály, ciszterna’]. A másodlagos ’páncélozott gépjármű, harckocsi’ jelentés az első világháborúban álnévként keletkezett. ⇒⌂ A magyarba angol és német közvetítéssel került.
☞ TESz.; NytudÉrt. 93: 75; EWUng.