talián ∆ A: 1370 ? Talyanfalwa [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 108); 1553/ Talyanoknac (MNy. 66: 343); 1585 talián (Cal. 267); 1784 tallán (Baróti Szabó: KisdedSz. 89); 1803/ Tálián (NSz.); 1890 taliánus (NSz.); 1894/ talliánt (NSz.); 1899 taliány (NSz.); nyj. italián, talëjány, tarján (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1370 ? ’olasz | taliener(in)’ (↑), 1553/ ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1585 ’olasz | italienisch’ (↑)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (vel.), (v.-ven.) taliàn, (tr.) talián, – ol. italiano: ’olasz’, Ilaliano ’olasz ember’ [< ol. Italia [hn.]]. ≋ Megfelelői: szbhv. Talijan; albán tal'an: ’olasz ember’. ⌂ A taliánus változat szóvége latinosítás eredménye; vö. dánus (→dán), gótus (→gót) stb.
☞ TESz.; EWUng.→ irredenta