túsz A: 1295 Thwz (OklSz.); 1562 túszúl (NySz.); nyj. túz (Nyr. 94: 218) J: 1 1295 ’személyzálog, kezes | Geisel, Bürge’ # (); 2 1792 ? ’jóvátétel, kárpótlás | Vergütung, Ersatz’ (Baróti Szabó: KisdedSz.), 1838 ’ua.’ (Tsz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A nagy számban meglevő, ebből a szóból keletkezett régi személynevek a szó korai meglétére és elterjedtségére utalnak.

TESz.; EWUng.