túr² ∆ A: 1152 ? Turus [sz.] [szn.] (PRT. 1: 601); 1395 k. thur (BesztSzj. 973.) J: 1 1152 ? ’fekély, sebhely, var | Schwäre, Geschwür, Narbe’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1875 ’orbánc | Rotlauf’ (Nyr. 4: 478) Sz: túros 1152 ? [szn.] (↑)
Szlovén jövevényszó. | ≡ Szln. túr, tvór ’kelevény, gennyes tályog, kelés, furunkulus’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még óe. szl. tvorъ ’egy fajta betegség ‹esetleg kelés›’. ⌂ Az egykor az egész nyelvterületen elterjedt szó ma nyelvjárási szóként elavulóban van, leginkább a közös lónak túros a háta, tkp. ’a lónak, amin közösen lovagolnak, sérült a háta’ beszédfordulatban él.
☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 171; Kniezsa: SzlJsz. 535; TESz.; EWUng.