tökkelütött A: 1724 toͤkkel-uͤtoͤtt (Nyr. 38: 398) J: ’ostoba | (stock)-dumm’

Összetett szó. |  ⌂  A →tök szó -vel eszközhatározó ragos tökkel + az →üt ige -tt befejezett melléknévi igenévképzős ütött alakjának határozós alárendelő összetétele. Az alaktanához vö. széllelbélelt ’könnyelmű, meggondolatlan’  (1747: NSz.), →szemenszedett stb. Az összetétel keletkezéséhez vö. tökkel üttetett az agya ’buta, ostoba’  (1723: NySz.).

TESz.; EWUng. tök, üt