tér¹ A: 1372 u./ teretuala, megteruen (JókK. 101, 13); 1493 k. meg teernem (FestK. 378) J: 1 1372 u./ ’megy vhová, jön vhová | gehen, kommen’ (JókK. 101); 2 [főleg el~] 1372 u./ ’eredeti irányától elfordulva más irányban halad tovább, másfelé kanyarodik | umschwenken’ # (JókK. 112); 3 [főleg rá~] 1474 ’új szokást, magatartást vesz fel | neue Gewohnheit annehmen’ (BirkK. 2); 4 [főleg meg~] 1493 k. ’bűnét, tévelygését megbánva istenhívővé válik | sich bekehren’ (↑); 5 [magába, szívéhez ~] 1495 e. ’magába száll, lelkiismeret-vizsgálatot tart | in sich gehen’ (GuaryK. 133); 6 1512 ’vkihez fordul | sich an jmdn wenden’ (WeszprK. 99); 7 1519 ’visszahárul; visszafizetődik | zurückfallen; rückvergütet werden’ (JordK. 382); 8 [ki~] 1527 ’vmiből enged | von etw ablassen’ (ÉrdyK. 362); 9 [magához ~, észre ~] 1527 ’révületből, kábulatból, önkívületből magára ocsúdik; józanul kezd gondolkodni | zu sich kommen; zur Vernunft kommen’ # (ÉrdyK. 362); 10 [főleg rá~] 1535 ’a fő mondandójába belekezd, a lényegről kezd beszélni | zur Sache (zu reden) kommen’ # (Ozorai: Vit. I2b); 11 1551 ’〈indulat〉 csillapodik; 〈betegség〉 múlni kezd | nachlassen (〈Emotion〉; vergehen 〈Krankheit〉’ (NySz.); 12 [el~] 1836 ’különbözik vmitől | von etw verschieden sein’ # (NSz.) Sz: megtérés 1493 k./ megh theerese (FestK. 9) | térette 1526 megh téréttem ‹hat-i igenév› (SzékK. 80)
Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy ótörök nyelvből. | ≡ Vö. oszm. devir- ’forgat, teker, csavar, fordít’; csuv. tavə̄r- ’feltűr, felhajt ‹pl. (ing)ujjat›; fordul, fordít’. Vö. még kök-török tegirä; ujg. tägrä: ’körben, körbe’, eredetileg ’körbe-körbe járó’ [eredetéhez vö. →teker]. A magyarba átkerült feltételezett, kiindulási alakja: *täwär-; a vokalizálódáshoz vö. →kérődzik, →szór stb. 2 Jelentéselkülönülés. | ⌂ Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés a →tér² szóból; a jelentések összefüggéseihez vö. →megy¹. A magyarázat nehézsége, hogy a →tér² szó végső, feltételezett jelentése a ’elfér vhol, helye van’ lehetett, ezzel szemben a tér¹ korábbi jelentései inkább irányváltoztatásra utalnak. ▣ ⚠ Egy török tör. *tär- ’gyűjt, összehord’ tőből való magyarázata kevébé valószínű.
☞ Nyr. 54: 12; TESz.; StUASuppl. 1: 190; EWUng.→ teker, tér², téreget, terít, térít, terjed, terpeszkedik, tértetik
tér² × A: 1555 Thernenk el (MNy. 84: 263); 1565 tért, tęr (MNy. 14: 208); 1568 bele têr (NySz.); nyj. tîr (MTsz.) J: 1 [főleg bele~, el~] 1555 ’elfér vhol, helye van | Raum haben’ (↑); 2 [össze~] 1568 ’összefér, összhangban van, összeegyeztethető | sich vereinbaren lassen, verträglich sein’ (NySz.); 3 [hozzá(ja) ~] 1606 ’térbeli akadályon keresztül közelébe férkőzik vkinek, eljut vhová | jmdm od. etw beikommen, jmdn od. etw erreichen’ (MonÍrók. 30: 553)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.), (P.) te̮r-; votj. (Sz.) ter-: ’teret v. helyet talál, odamegy’ [fgr. *terɜ- ’ua.’]; vö. még →tér³. Eredetileg egy ősi ’széles, tágas; terjed, szétterjed, tere van’ jelentésű igenévszó igei értékű tagja lehetett, bár a →tér³ szóval való etimológiai összefüggése hangtani nehézségekbe ütközik; az igei értékű taghoz vö. még →terít, →terjed, →terpeszkedik.
☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ teher, tér¹, tér³, terít, terjed, terpeszkedik, tértetikUN UEW. № 1050
tér³ A: 1365 ? Baranther [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ter (JókK. 54); 1539 teer (KulcsK. 252); 1562 tęr (NySz.); 1635 terjen [térj □] (NySz.); 1643 téren (Comenius: Jan. 207); 1774 teret (NSz.) J: ‹fn› 1 1365 ? ’síkság | Ebene’ (↑), 1635 ’ua.’ (↑); 2 1643 ’szabad, fedetlen terület | freie, ungedeckte Fläche’ (↑); 3 1750 ’hézag, üresen maradó hely; szabad terjeszkedési lehetőséget kínáló hely | Zwischenraum; freies, weites Feld’ # (Wagner: Phras. Spatium a.); 4 [birtokos személyjellel] 1772/ ’vminek a pályája, útja | Strecke, (Lauf)bahn’ (↑); 5 1784 ? ’három dimenziójú kiterjedés | Raum 〈drei Dimension〉’ (Keresztesi: Mat. 173), 1850 ’ua.’ (Keresztesi: Mat. 193); 6 1787 ’vmely célra elkülönített terület | abgesonderter Platz’ (MNy. 9: 364); 7 1793 ’mértani síkidom | geometrische Flächenfigur’ (NSz.); 8 [birtokos személyjellel] 1796 ’vminek a szélessége | Breite’ (NSz.); 9 1796 ? ’〈vmely városban, községben〉 beépítetlen közterület | öffentlicher Platz’ # (NSz.), 1833 ’ua.’ (Fogarasi: Műsz. Forum a.); 10 1797/ ’tevékenységi terület; lehetőség a tevékenységre, érvényesülésre | Tätigkeitsfeld, Spielraum’ # (NSz.); 11 1807 ’épületben belső térség, belterület | Innenraum’ (NSz.); 12 1863 ’vmely eseménynek színhelye | Schauplatz’ (NSz.) | ‹mn› 1 1372 u./ ’nagy, kiterjedt 〈földdarab, síkság, tenger〉 | weitausgedehnt 〈Feld, Ebene, Meer〉’ (↑); 2 1551 ’sík 〈földterület〉 | eben 〈Boden〉’ (NySz.); 3 1790 ’széles | breit’ (Nyr. 27: 467)
Örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (Vj.) tir ’meghatározott szélesség ‹hálónál›’, (V.) tirəŋ ’magas, mély ‹vonóháló›’, (Vj.) tärimt- ’szétterül ‹pl. vitorla›’ [ugor *tärɜ ’tér, helyiség’]; vö. még →tér². ⌂ Eredetileg egy ’széles, tágas; terjed, szétterjed, tere van’ jelentésű ősi igenévszó névszói értékű tagja lehetett, bár a →tér² szóval való etimológiai összefüggése hangtani nehézségkbe ütközik. A szóvégi j-s tőváltozatokhoz vö. →marjul, →terjed. A magyarban egy nagyon gazdag szócsalád alapszavából keletkezett, maga a szó azonban fokozatosan elavult, és csak a nyelvújítás korában éledt újjá.
☞ NyK. 63: 379; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ holt-, tér², térképUN UEW. № 1860