tény A: 1811 tény (MNy. 2: 277) J: 1 1811 ’erény | Tugend’ (); 2 1813–1815 ? ’vitathatatatlan valóság, körülmény, tényállás | Tatsache’ # (MNy. 5: 124), 1845 ’ua.’ (NSz.); 3 1831 ’végbement esemény, megtörtént tett, dolog, faktum | Faktum’ # (Szily: NyÚSz.); 4 1843 ’cselekvés, tett | Aktion, Tat’ (NSz.) Sz: ténykedik 1816–1831/ (NSz.) | tényező 1829/ tényezőinek (NSz.) | tényleges 1833 tényleges (NSz.) R: tényleg 1830 tényleges ’gyakorlat, alkalmazás, szokás | Praxis’ (NSz.); 1831 ’igazán, valóban | wirklich 〈Adv.〉’ ()

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →tesz ’tesz, csinál; okoz, előidéz stb.’ té- tőváltozatából keletkezett -ény névszóképzővel; vö. →lény, →vény stb. Az 1. jelentés a ném. tun ’tesz, csinál’ és a ném. Tugend ’kimagasló erkölcsi tulajdonság’ szavak közti vélhető összefüggés alapján keletkezett. A 2–4. jelentések a ném. Tatsache ’vmi megtörtént dolog’ előtagjának hatását mutatják. A tényleg megszilárdult ragos alak, főnevesüléséhez vö. előleg (→elő¹), →fölösleg stb.  ⌘  Nyelvújítási szó.

TESz.; EWUng. tesz