szuverenitás A: 1796 suveranitássa, Souverainitássok (NSz.); 1871/ szuverainitása (NSz.); 1895 szuverénitásában (NSz.); 1937 szuverenitás (Dengl: Nyelvhely. 463) J: ’önrendelkezési jog; függetlenség | Souveränität’

szuverén A: 1806/ Souverain (NSz.); 1890 szuverén (NSz.) J: ‹fn› 1806/ ’uralkodó | Herrscher’ (↑) | ‹mn› 1 1844 ’korlátlan 〈hatalom〉 | unbeschränkt 〈Herrschaft, Macht〉’ (NSz.); 2 1878 ’független 〈uralkodó, állam〉 | unabhängig 〈Herrscher, Staat〉’ (NSz.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Souveränität ’önrendelkezési jog; függetlenség’; ang. sovereignty ’ua.; felségterület’; fr. souveraineté ’ua.’; stb. | ném. souverän, Souverän; ang. sovereign; fr. souverain; stb.: ’független, szuverén’, ’(egyed)uralkodó’. A francia nyelvből terjedt el [< lat.  (vulg.) *superanus ’felül levő, legfelső’ < lat. super ’felett, felül’].  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel kerültek át, a szuverenitás latinosított végződéssel.  ⊚  A szuverén főnévi jelentésében elavult.

☞ TESz.; EWUng.→ szuperál