szitakötő A: 1782 szita-kötö́ (NSz.) J: ’két pár erezett, átlátszó szárnyú ragadozó rovar | Libelle 〈Zool〉 (Odonata)’ #
Összetett szó. | ⌂ Tagjai a →szita + kötő (→köt) (< az ige -ő képzős folyamatos melléknévi igeneve); tárgyas, jelöletlen alárendelő összetétel. Az előtag a szitakötő szitaszerű szárnyára utal. Vö. (N.) szita, szitás, szitalepke ’szitakötő’. Az összetétel keletkezése és az utótag szerepe nem világos; lehet, hogy a szitás ’szitakötő mester’ jelentése is közrejátszhatott, tréfás-játszi azonosítással. ∼ Ugyanezekből a tagokból: 1389 Zytaketheu [szn.] (OklSz.), azonban a ’szitakötő’ jelentésű közszó ettől független alakulatott.