szigony A: 1397 Zygon [szn.] (NytudÉrt. 68: 139); 1494 Zÿgonÿos [sz.] [szn.] (MNy. 10: 426); 1533 szygoń (OklSz.); 1623 Czigonÿ (MNy. 80: 381); nyj. szigëny, szigény, szügöny (MTsz. 1. szigony a.); szigöny, szilonnyal (ÚMTsz.); szögöny (OrmSz.) J: 1 1397 ’dárda- v. több ágú villaforma, horgas hegyű eszköz főleg halászoknál | Harpune, Fischgabel’ (↑); 2 1779 u. ? ’némely növény termésén nőtt szőrnek a csúcsán visszahajló rövid horog | Angelborste’ (NSz.), 1870 ’ua.’ (CzF.); 3 1800 ’horog | Angel’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1936 ’szénahúzó szerszám | Heuhaken’ (ÚMTsz.) Sz: szigonyos 1494 [szn.] (↑) | szigonyoz 1645 szigonyozó [sz.] (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2–4. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján.  ≁  Nem tartozik ide: (N.) szigony ~ szigonya ’kopoltyú’  (Kassai: Gyökerésző 4: 430), amely esetleg népetimológiás alkotás lehet a →szirony¹-ből.

☞ MNy. 3: 357; TESz.; EWUng.