szid A: 13. sz. második fele/ ſcidalmoſ [sz.] (GyS.); 1416 u./² megʒ́idanga (MünchK. 42vb) J: ’indulatosan bírál | schelten, schmähen’ # Sz: szidalmas 13. sz. második fele/ ’gyalázatos | schmählich’ () | szidalmaz 1372 u./ ʒÿdalmaʒuan [sz.] (JókK. 11) | szidalom 1372 u./ ʒÿdalmat (JókK. 68) | szidalmazás 1372 u./ ʒydalmaʒaſokual (JókK. 108) | szidalomság 1416 u./¹ zidalmſagodat ’szidalmazás | Beschimpfung’ (BécsiK. 262) | szidalmazatos 1479 zÿdalmazatost ’káros | schädlich’ (NyírkGl. 527.) | szidalmasság 1490 sydalmassagyd ’szidalmazás | Beschimpfung’ (SzalkGl. 182.)

Bizonytalan eredetű, talán óorosz jövevényszó. |  ≡  Vö. or. стыдить ’megszégyenít’, (N.) ’szid, korhol’; f.-or. стыдзiць ’ua.’; ukr. стидати ’ua.’ [< szláv *stydъ ’szégyen’]. Vö. még óe. szl. stydĕti sę; szbhv. stideti se; cseh styděti se; stb.: ’szégyenkezik’.  ⌂  A származtatásban nehézséget jelent a honosító -l képző hiánya, ezt azonban az ige igen régi volta talán megmagyarázza.  ⚠  Ótörök származtatása téves.  ⌂⇒  A rom.  (N.) sudui ’átkozódik, szidalmaz’ a magyarból való.

TESz.; StUASuppl. 1: 163; EWUng.; MNy. 95: 54 szégyen, szitkozódik