szerte A: 1372 u./ faluʒerte (JókK. 97); 1519 zeren zertte (JordK. 741); 1533 zwͤrthe zwͤrenth (NySz.); 1791 szertibe [r.] (NSz.); 1805 szërte (NSz.); 1863 Szėrtibe [r.] (Kriza [szerk.] Vadr. 518); 1892 szërtë (Nyr. 21: 558) J: ‹névutó› [főleg egy fajta határozói, régen vmin ~ is] 1372 u./ ’az előtte álló szóval jelölt helyen v. közösségben mindenüvé, mindenütt | überallhin, überall 〈nach einer Ortsbestimmung〉’ # () | ‹hsz› 1 [szerén ~] 1519 ’sorjában, rendre | der Reihe nach’ (JordK. 741); 2 [ ~széjjel, ~szét, ~szerint, ~szerrel utótaggal is] 1519 k. ’vmely területen szétszórtan, különféle irányban mindenütt | zerstreut, (rings)umher’ # (DebrK. 59); 3 1753 ? ’szanaszét, rendetlen összevisszaságban | unordentlich zerstreut’ (NSz.), 1861 ’ua.’ (MNyszet. 6: 350); 4 [főleg igekötői használatban] 1757 ’szét-, körül-, mindenüvé | zer-, überallhin’ # (NSz.) R: szertibe 1791 ’szanaszét, rendetlen összevisszaságban | unordentlich zerstreut’ (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →szer¹ szóból -t helyraggal + -e ~ i (< ~ ) latívuszraggal. A latívuszrag jelentésfejlődéséhez vö. →ide, →messze stb. Névutóként, ill. az 1–3. határozószói jelentésben helyhatározói, 4. jelentésében latívuszi funkciója van.  ∼  Idetartozik (csak a -t helyraggal keletkezett szóalak): (R.) széjjel szert ’szétszórt’  (1713: NySz.).

TESz.; EWUng. szer¹