szerény A: 1792 ? szerény [a serény alakváltozata is lehet] (NSz.); 1806/ ? szeréntelen [nem bizonyos, hogy a szerény az alapszó] [sz.] (Nyr. 26: 446); 1810/ szerény (NSz.); 1848 szörény (NSz.); nyj. szërénkëdik [sz.] (MNyj. 16: 22) J: 1 1792 ? ’saját érdekeit túl nem becsülő, azokkal nem kérkedő 〈személy〉, ilyen személyre valló 〈megnyilatkozás, magatartás〉 | bescheiden’ # (↑), 1810/ ’ua.’ (NSz.); 2 1810/ ’mértéktartó, mérsékelt; elfogulatlanul tárgyilagos | maßhaltend, unbefangen sachlich’ (↑); 3 1837–1842 ’kevéssel beérő, igényeit mérséklő 〈személy, ritkán állat〉 | genügsam’ # (NSz.); 4 1847/ ’nem nagy méretű, nem jelentékeny 〈dolog〉; nem nagy jelentőségű, közepes értékű 〈alkotás〉 | gering; mittelmäßig’ (NSz.); 5 1854/ ’egyszerű anyagi körülményekhez illő 〈dolog〉, egyszerű anyagi körülmények között élő 〈személy〉 | schlicht, kärglich’ (NSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →szer² ’mód, mértéktartás’ szóból -ény névszóképzővel; vö. →kemény, →serény stb. A szó keletkezését a lat. modus ’megfelelő mérték, mód, mértéktartartás’ : modestus ’szerény, mértékletes, mérsékelt’ is támogathatta.  ⌘  Nyelvújítási szó.

☞ Szily: NyÚSz.; MNy. 2: 277; TESz.; EWUng.→ szer²