szaracén A: 1387 Sarachenus [szn.] (NytudÉrt. 68: 131); 1559 Saracenoſoc (Székely I.: Krón. 114a); 1708 Saracénusoknak (Pápai Páriz: Dict. Ăgărēni a.); 1757 Szaraczénusok (NSz.); 1757/ Sarratzénuſok (Farkas: GLEl.); 1835 Szaracen (Kassai: Gyökerésző 4: 427); 1848 saraczénok (NSz.); 1861/ szaraczén (NSz.) J: ‹fn› 1 1387 ? ’az Árpád-kori Magyarország déli részein lakó, általában kereskedelemmel foglalkozó, muszlim vallású népcsoporthoz tartozó személy | Ismaelit’ (), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Hiſmaëlítae a.); 2 1559 ’arab, mohamedán vallású személy | Araber, Muslim’ (Székely I.: Krón. 133b) | ‹mn› 1861/ ’a szaracénokra vonatkozó, tőlük származó | sarazenisch’ ()

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. Saraceni [többes szám], Saracenus ’Dél-Arábia (Boldog-Arábia) lakosa’, (k.) ’Ábrahám feleségétől, Sárától származó nép tagja; a király v. az urak pénzügyeinek intézője ‹Spanyolországban›’, (h.) ’izmaelita’, Sarachenus ’muzulmán’ [< gör. Σαρακηνοί [többes szám], Σαρακηνός ’Dél-Arábia (Boldog-Arábia) lakosa’ < Σαρακηνή [hn.] ’‹Arábia egy meghatározott vidékének neve›’ < arab sharqīyīn ’egy keleti nép tagja’].  ≋  Megfelelői: ném. Sarazene; ang. saracen; stb.: ’szaracén’.  ⌂  A korábbi változatok szó eleji, ill. szóvégi s-ének, kiejtéséhez vö. →salétrom, →ámbitus stb.; a szó eleji sz-es alakhoz vö. →szeptember stb. – A szóvégi us elmaradásához vö. →dán stb.

MNy. 66: 166; TESz.; EWUng. szerecsen