szalonna A: 1249 ? Zolouna [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 803); 1256 ? Zolona [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 803); 1273/ ? Zalona [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 803); 1391 Zalanas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1444 Zalonnas [sz.] [szn.] (MNy. 10: 376); 1516 ʒalannath (RMNy. 2/2: 14); 1566 szallanába (Heltai: Fab. 166); 1590 szalonna (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 146); 1669 ſzalánnákot (MNy. 69: 419); nyj. szalunna (ÚMTsz.) J: 1 1249 ? ’bőr alatti zsírszövet | Speck’ # (), 1391 ’ua.’ (); 2 1796 ’kenyérnek, sült tésztának rosszul sült, ragacsos része | Schliff 〈im Backwerk〉’ (NSz.); 3 1962 ’tök, sárgadinnye bele, húsa | Fruchtfleisch des Kürbisses, der Zuckermelone’ (ÉrtSz.) Sz: szalonnás 1391 [szn.] () | szalonnáz 1795 k. szalannázni [sz.] ’szalonnával tűzdel | spicken’ (NSz.); [ma főleg ~ik] 1810 Szalonnázok ’szalonnát eszik | Speck essen’ (NSz.)

Jövevényszó, esetleg egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. slanina; szln. slanina; cseh slanina; szlk. slanina; stb.: ’szalonna’ [eredeti jelentése ’sós, (be)sózott’ < szláv *sol- ’megsóz, besóz’ < szláv *solь ’só’]. Vö. még or. солонина ’besózott, pácolt hús’.  ≋  Megfelelői: rom. slămină ’szalonna’.  ⌂  A szóalak keletkezésében fontos szerepet játszott a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása és a nyílt szótagbeli i kiesése. A 2. és 3. jelentés metafora. – A népnyelvi szlanina külön átvétel a románból (↑).

Kniezsa: SzlJsz. 487; TESz.; EWUng. saláta, szalad², szelencec¹