szélhámos A: 1613 szélhámos (NySz.) J: ‹mn› 1 1613 ’szélsőséges | extrem’ (↑); 2 1784 ’szélső hámba fogott 〈ló〉 | ins äußere Geschirr gespannt 〈Pferd〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 74); 3 1856/ ’csaló | schwindlerisch’ # (NSz.); 4 1882 ’szeleburdi | leichtsinnig’ (Nyr. 11: 332) | ‹fn› 1881 ? ’csaló; szédelgő | Schwindler; Hochstapler’ # (Tóth B.: Szájr. 235), 1887 ’ua.’ (NSz.) Sz: szélhámoskodik 1856/ szélhámoskodás [sz.] (NSz.) | szélhámosság 1881 szélhámossággal (Hon 1881. szept. 30.: [1]); 1884 szélhámosságnak (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →szél¹ ’szél, perem’ + hámos ( →hám¹ ’lószerszám’ + melléknévképző) tagokból álló, jelzős, alárendelő összetétel. A szó valószínűleg a lótartással kapcsolatos kifejezések közé tartozik; a szélső hámba fogott ló terhe könnyebb volt, ezért a 2. jelentés lehet az eredeti. Az 1. jelentés elvont használatban fejlődött ki. A melléknévi 3. és 4. jelentés, valamint a főnévi jelentés fejlődéséhez a →szél² népetimológiás hatása is hozzájárulhatott; a jelentéstanhoz vö. →szeleburdi, széltoló (→szél-).