szégyen A: 1138/ ? Scegun [szn.] (MNy. 32: 132); 1152 ? Zegen [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 28); 1216/ Scegyun [szn.] (VárReg. 232.); 13. sz. közepe/ Scegenul [sz.] (ÓMS.); 1389 ? Zyghen [szn.] (MNy. 64: 328); 1495 e. ʒeģo̗n (GuaryK. 83); 1508 ziǵeńo̗ľenek [sz.] (DöbrK. 83); 1517 meg zegenyevluen [sz.] (DomK. 48); 1589 szedent (Balassi: Com. 317); nyj. mëg-szégyënëdik [sz.] (MTsz.); szígën (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. közepe/ ’megszégyenülés, szégyellni való helyzet; megalázottság, megszégyenülés érzése | Schmach; Scham’ # (↑); 2 1372 u./ ? ’szégyenlősség, tartózkodás; szemérmesség | Schüchternheit; Schamhaftigkeit’ (JókK. 87), 1585 ’ua.’ (Cal. 882 [ɔ: 872]); 3 [jelzői értékben is] 1495 e. ’szégyenletes, gyalázatos tett | Schandtat’ (↑) Sz: szégyenül [ma meg~] 13. sz. közepe/ Scegenul (↑) | szégyenget 1372 u./ megʒegenges ’megszégyenít, rápirít | beschämen’ (JókK. 12) | szégyenség 1372 u./ ʒegÿenſegeben ’szemérmesség, szégyen | Scham’ (JókK. 87) | szégyenkedik 1372 u./ ʒegÿenkedenek ’szégyenkezik, szégyelli magát | sich schämen’ (JókK. 85) | szégyeng 1372 u./ ʒegÿengenÿ ’szégyenkezik, szégyelli magát | sich schämen’ (JókK. 90) | szégyentelen 1456 k. ʒegentelen (SermDom. 1: 437) | szégyentelenség 1456 k. ʒegentelenſegheiert (SermDom. 1: 436) | szégyenséges 1463 u. ſegenſegſb ’szégyenteljes, gyalázatos | schmachvoll’ (Gl.) | szégyenkedés 1495 k. ʒeģo̗nko̗des ’szemérmesség, szégyellősség | Schamhaftigkeit’ (GuaryK. 82) | szégyenít [ma meg~] 1518 k. zegyoͤnet meegh (SándK. 23) | szégyenkezik 1830 szégyenkeznek (Minerva 6./4: 107)
szégyell A: 1372 u./ ʒegÿenlÿuala (JókK. 50); 1495 e. meg ʒeģo̗nle (GuaryK. 47); 1510 zegelÿ vala (MargL. 51); 1521 zegellenem [sz.] (KL. 43.); 1529 e. meg zegÿenuen [szégyenl □] [sz.] (VirgK. 139); 1541 ʃʒigenlem (Sylvester: ÚT. 2: 91a); 1605 Zegieneluen [sz.] (MNy. 68: 193); nyj. szégyüll (Nyr. 96: 357); szigëll (MTsz.); szigyḙli (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’szégyent érezve húzódozik vmitől | sich scheuen’ # (↑); 2 1456 k. ’szégyent érez vmely tett, magatartás miatt | sich schämen’ # (SermDom. 1: 326) Sz: szégyenlet 1495 e. ʒeģo̗nletibe ’szégyenlősség, szégyen | Scham’ (GuaryK. 91) | szégyellős 1793 szégyenlö́s (NSz.) | szégyenletes 1813 szégyenletes (HazKülfTud. 1813. dec. 25.: 425)
A szócsalád alapja, a szégyen bizonytalan eredetű, talán szláv jövevényszó. | ≡ Vö. óe. szl. stydĕnije ’szégyen, gyalázat’; szbhv. stiđeńe ’szégyenkezés’ [< szláv *styd- ’gyaláz, szid’; vö. →szid]. ⌂ A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásához vö. →szobor, →zarándok stb.
A szégyell származékszó. | ⌂ A szégyen-ből keletkezett -l igeképzővel. A szóban végbement nl > ll hasonuláshoz vö. →ajánl ~ ajáll.
☞ TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 336; ÉFOu. 15: 399; EWUng.; MNy. 95: 54→ szégyen-, szid