szárny A: 1372 u./ ʒarnyokott (JókK. 140); 1416 u./¹ zaꝛnay (BécsiK. 4); 1808 Szárnyú [□] (Sándor I.: Toldalék); 1881 szárnyája [szárnya □] (NSz.) J: 1 1372 u./ ’madarak, rovarok repülésre alkalmas szerve; hal vmelyik oldalsó uszonya | Flügel; Seitenflosse der Fische’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’〈állandó szókapcsolatban a biztonság, védettség, oltalom, védelem jelképeként〉 | Fittiche 〈in stehenden Wendungen als Symbol der Geborgenheit und Obhut〉’ (↑); 3 1527 ’〈állandó szókapcsolatban a szabad mozgás, emelkedés, gyorsaság jelképeként〉 | 〈in stehenden Wendungen als Symbol der freien Bewegung, des Aufstiegs und der Schnelligkeit〉’ (ÉrdyK. 570); 4 1551 ’〈csapat arcvonalán〉 a jobb v. bal oldali rész; 〈nagyobb közösségben〉 a többitől eltérő felfogású csoport | Flanke, Flügel 〈milit〉; Flügel, Fraktion 〈einer Gemeinschaft〉’ (RMNy. 2/2: 87); 5 1585 ’különböző eszközök kiálló része | herausragender Teil versch. Geräte’ (Cal. 750 [ɔ: 748]); 6 1608 ’kabát, köpeny lebegő része; ajtó, ablak stb. kétfelé nyíló része | Rockschoß; Flügel der Tür, des Fensters usw.’ # (NySz.); 7 1771 ’épület, építmény szélső része; erdő, hegység nagyobb, szélső része | Seitenbau; größerer Außenteil des Waldes, Gebirges’ (NySz.); 8 1775 ’szélmalom kerekének egy lapja | treibende Fläche der Windmühle’ (NSz.); 9 1782 ’különböző testrészek jobb v. bal oldala | rechte od. linke Seite versch. Körperteile’ (NSz.); 10 1782 ’ékcsont kinövése | Auswuchs auf dem Keilbein’ (NSz.); 11 1807 ’hártyaforma lapos kinövés a mag oldalán | häutiger Samenanhang’ (MagyFűvészk. 23); 12 1894/ ’repülőgép nagy felületű, bordákkal merevített alkotórésze | Flügel des Flugzeugs’ # (NSz.); 13 1901 ’család oldalága | Seitenlinie der Familie’ (NSz.); 14 1951 ’pillangós növények oldalt álló szirma; a szárnyasan összetett levél egy levélkéje | eines der beiden Seitenblätter der Schmetterlingsblüte; Blättchen eines gefiederten Blattes’ (Jávorka–Soó: MagyNövKk. 311) Sz: szárnyas 1395 k. ʒarnaʒ [ɔ: ʒarnas] ’madár | Vogel’ (BesztSzj. 1153.); 1533 ’gyors | schnell’ (Murm. 555.) | szárnyal 1655 szárnyaló [sz.] (NySz.)
Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. | ⌂ Belső keletkezésű, a →szár² ’alkar’ szóból jött létre. A szóvég valószínűleg -n, -ny kicsinyítő képző; vö. →gyertyán, →kemény stb. A jelentéséhez vö. vog. (Szi.) mark ’felkar; a szárny felső fele’ : (É.) markäγä ’mindkét szárny ‹dupla›’; lat. ala ’váll; szárny’; stb. 2 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. csuv. śu̬rǝ̑m ’hát’; – AH. yaγrı̈n ’lapocka’; alt. yarı̈n ’hát; váll’; stb. Megfelelői megvannak a mongolban és a mandzsuban is. ⌂ A származtatásnak elsősorban hangtani nehézségei vannak. A jelentésekhez vö. mong. dali ’szárny’ : dalu ’lapocka’; or. крыло ’szárny’ : крыльце ’lapocka ‹állati›’; stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *śarı̈n vagy *śaγrı̈n lehetett. ▣ ⌂ Mindkét esetben az ősmagyarban a szó két szótagú volt: a szárny alak hangzókieséssel keletkezhetett. A szárnyú alak a tollú (→toll) analógiás hatásával magyarázható. A melléknévi 2. és 3. jelentés alapja az elvont használat, a 4–14. jelentés metafora; valamennyi jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött ki.
☞ MNy. 30: 158; NéNy. 11: 6; TESz.; NyK. 80: 120; EWUng.→ szár², szárnyékUN UEW. № 1854