szándék A: 1380 k. ſandy̋k (KönSzj. 25.); 1416 u./¹ zandekban (BécsiK. 319); 1456 k. ʒandokoth (SermDom. 1: 457); 1545 Saÿandekban (RMNy. 2/2: 58) J: ’elhatározás, törekvés | Absicht, Vorhaben’ # Sz: szándékozik 1474 ʒandekoʒaſrol [sz.] (BirkK. 6) | szándékos 1709/ szándékoskodása [sz.] (NSz.) | szándékol 1807 szándéklott [sz.] (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →szán¹ ’vmely célra előre kijelöl’ igéből -dék ~ -dok névszóképzővel keletkezett; vö. →ajándék, nyomdok (→nyom) stb. ∼ Idetartozik: 1456 k. ӡantӡandokal ’szándékosan, tudva és akarva’ (SermDom. 2: 481); összetett szó a szánt ’határozott’ ige (a →szán¹ befejezett melléknévi igenévi alakja) + a szándék + -val eszközhatározóragos alakjából keletkezett. Az összetétel tulajdonképpen figura etimologica.
☞ TESz.; EWUng.→ szán¹