sugár A: 1479 Swgar [szn.] (OklSz.); 1541 súgár [?] (RMKT. 2: 154) J: ‹mn› 1 1479 ? ’nyúlánk, karcsú | schlank’ (), 1541 ’ua.’ (); 2 1604 ’hajlákony, rugalmas | biegsam, elastisch’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1604 ’egyenes | gerade’ (NySz.) | ‹fn› 1 1582–1629 ’vminek a legjava | das Beste’ (NySz.); 2 1600 k. ’madártollazat szála | Strahl der Vogelfeder’ (MNy. 84: 255); 3 1636 ’fénynek, hőnek stb. egyenes vonalban terjedő nyalábja | Strahl’ # (NySz.); 4 1636 ’magasba nyúló, egyenes, elvékonyodó faág | hochragender, geradliniger Ast’ (NySz.); 5 1784 ’a kör kerületének v. a gömb felszínének vmely pontját a középponttal összekötő egyenes | Halbmesser, Radius’ (Keresztesi: Mat. 161); 6 1784 ’ostorvég, ostorhegy, suhogó | Schwippe’ (NSz.); 7 1897 ’ló v. szarvasmarha hosszú farokszőre | langes Schwanzhaar des Pferdes od. des Rindes’ (MTsz.) Sz: sugároz 1754 sugároznának [sz.] ’nyalábban kibocsát〈fényt, meleget〉 | ausstrahlen 〈Licht, Wärme〉’ (Szily: NyÚSz.); 1956 ’műsort közvetít〈rádió. tévé〉 | senden 〈Rundfunk, Fernsehen〉’ (NSz.) | sugárzik 1754 sugárzása [sz.] ’sugarakat bocsát ki〈átv. is〉 | Strahlen aussenden 〈auch abstr.〉; in Strahlen hervortreten’ (MNy. 38: 306)

Származékszó. |  ⌂  A →súg igéből keletkezett -ár névszóképzővel; vö. →határ, →kopár stb. A →súg és →suvad közötti összefüggésre tekintettel a sugár és a →sudár párhuzamos alakok. A feltehetőleg eredeti ’suhogó, zúgó tárgy’ jelentés a főnévi 4., 6. és 7. jelentésben köszön vissza. A melléknévi jelentések metonimikusan keletkeztek. A főnévi 1. jelentés nyilván a fény- és hősugárnak az életben játszott meghatározó szerepén alapul. A főnévi 2. és 3. jelentés metafora, valószínűleg a 4. alapján. Az 5. jelentés tudatos szóalkotás eredménye a lat. radius ’bot, pálca; kerékküllő; fénysugár; kör v. gömb sugara stb.’ mintájára.

NéNy. 4: 70; Nyr. 61: 135; TESz.; EWUng. röntgen, sudár, súg