spinét A: 1749 spinét (MNy. 30: 33); 1897 Spinett (PallasLex.) J: ’csembalószerű régi zeneszerszám | Spinett’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Spinett, (R.) spinet ’egy fajta billentyűs hangszer, a zongora elődje’ [< ol. spinetta, (R.) spinetto: ’ua.’ < ol. spina ’tövis, tüske’; vagy az ol. Spinetto családnév köznevesülése]. Az elnevezés a hangszer húrjait megszólaltató tövis alakú toll-pendítőszerkezetre vonatkozhatott. A hangszer feltalálója Giovanni Spinetto lehetett. ≋ Megfelelői: ang. spinet; cseh spinet; stb.: ’spinét’.
☞ TESz.; EWUng.