sivatag A: 1422 Syuathagus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1659 sivatagh (NySz.); 1790 szivatagabb (NSz.); 1799 Sivadag (NSz.); 1804 sívatag (NSz.); 1804 Zsivataggá (NSz.) J: ‹mn› 1 1422 ? ’vad, barbár, műveletlen 〈személy, embercsoport〉 | wild, barbarisch, ungebildet 〈Person, Menschengruppe〉’ (↑), 1659 ’ua.’ (↑); 2 1692 ’kopár, terméketlen 〈vidék〉 | wüst, unfruchtbar 〈Gegend〉’ (NySz.); 3 1692 ’zord, kietlen; rettenetes, ijesztő | unwirtlich; schrecklich’ (NySz.); 4 1790 ’sivító, hideg 〈szél〉 | brausend, kalt 〈Wind〉’ (↑); 5 1879 ’csupa, merő | ganz, lauter’ (Nyr. 8: 39); 6 1915 ’silány, hitvány | gering(wertig)’ (Nyr. 44: 363) | ‹fn› 1 1804 ’kopár, legtöbbnyire homokkal v. kővel borított pusztaság | Wüste, Öde’ # (NSz.); 2 1872 ’futóhomok | Flugsand’ (Nyr. 1: 150)

Származékszó. |  ⌂  A →sí¹ ige siv- tőváltozatából keletkezett névszóképzővel; vö. →balgatag. Az alapszó onomatopoetikus jellege a melléknévi 4. és 5. jelentésben él tovább. A melléknévi 2., 3. és a főnévi jelentések metaforikus névátvitellel keletkeztek a 4. jelentésből: ’süvöltő ‹szél›’ > ’széltől felkavart ‹homok›’ > ’sivár, terméketlen ‹(homok)terület›’ > ’zord, vad, ijesztő ‹vidék, jelenség stb.›’. A melléknévi 1. jelentés a 3. jelentés alapján alakult ki. A 6. és 7. jelentés az ’üres’, ill. ’értéktelen’ jelentésváltozás révén a melléknévi 2. jelentésre megy vissza.

☞ Nyr. 53: 67; MNy. 48: 141; TESz.; EWUng.→ sí¹