saroglya × A: 1530 Saraglya (OklSz.); 1576 saroglias [sz.] (MNy. 26: 150); 1638 ſrágla (MNy. 80: 378); 1685 saráglyához (NySz.); 1768 seraglaba (MNy. 71: 249); 1800 k. sarágja (MNy. 49: 537); 1825 sereglje (NSz.); 1830 seréglára (MNy. 71: 249); 1895 soráglyához (NSz.); nyj. csiriglya, salagra, salagra, soragja (ÚMTsz.); sëráglya, sorollya (MTsz.) J: 1 1530 ’a szekérderék hátsó, ill. elülső részén levő, lekapcsolható rácsszerű szerkezet | Schrägen am Bauernwagen’ (); 2 1560 k. ’rács-, ill. létraszerű szállító eszköz | gitterartige bzw. leiterähnliche Trage, Tragbahre’ (GyöngySzt. 4447.); 3 1611 ’különféle célokra használt rács, rostély | Gitter zu versch. Zwecken’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1838 ’vessző- v. léckerítés; vessző- v. lécajtó | Geflecht- od. Schragenzaun; Geflecht- od. Lattentür’ (Tsz.); 5 1894 ’vénasszony | Vettel’ (NSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) schrágəl, (baj.-osztr.) šrāgl̥: ’saroglya ‹parasztszekereknél is›; hordágy; stb.’ [< ném.  (kfn.) schrage ’saroglya; kampó ‹kínzóeszközként›; stb.’]. Vö. még ném. Schragen ’ferdén, keresztbe összeillesztett rudakból készült állvány; fűrészbak’.  ≋  Megfelelői: szln.  (V.) šrágle [többes szám]; szlk.  (N.) šragle [többes szám] stb.: ’saroglya’.  ⌂  A legtöbb változat keletkezésében szerepet játszott a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása. A szó belseji e-t tartalmazó változatok elhasonulással és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek. A szó belseji á-hoz, ill. o-hoz vö. →sláger, →ráma stb., ill. →gróf, →sógor stb. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. Az 5. jelentéshez vö. →csoroszlya.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: (N.) srág ’hordágy’; ehhez vö. ném.  (T.) schrą̂gn ’ua.’.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. šaraglje; szlk. šaragľa; rom.  (N.) șiréglă: ’parasztszekér saroglyája’.

Kniezsa: SzlJsz. 738; NyI. 1: 120; TESz.; EWUng. srég