sötét A: 1211 Setit [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ ſetit ſegeb[en] [sz.] (KTSz.); 1251/ Sytetkuth [hn.] (OklSz.); (†1264/) [1324] sethetwelg [hn.] (OklSz.); 1416 u./² ſètetuolna (MünchK. 106va); 1495 sethethkek (Neumann: Registrum 1359.); 1504 u.–1530 k. ſotet (MNy. 59: 224); 1528 sevtetbe (SzékK. 361); 1533 Soͤtteet (Murm. 252.); 1575 ſuͤtoͤtbe (Heltai: Krón. 111b); 1575 ſoͤtuͤt (Heltai: Krón. 1v.); 1805 sëtét (NSz.) J: ‹mn› 1 1211 ? ’fény, világosság nélküli | finster’ # (), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (); 2 1372 u./ ’elvakult, felvilágosulatlan, zavaros felfogású | verblendet, wirr’ # (JókK. 51); 3 1372 u./ ’gonosz, rosszindulatú | böse, böswillig’ # (JókK. 116); 4 1416 u./¹ ’titkon maradó; rejtélyes, nehezen tisztázható | unaufgehellt bleibend; dunkel, ungeklärt’ (); 5 1494 ’feketésbe hajló 〈szín〉, ilyen színű 〈tárgy〉 | dunkel’ # (OklSz.); 6 1748 ’szomorú, nyomasztó, pesszimista; haragos | betrübt; zornig’ (Nyr. 35: 277); 7 1791/ ’nyomorúságos, felvilágosulatlan 〈korszak〉 | finster, unaufgeklärt 〈Zeit〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’a fény hiánya, sötét napszak, sötét hely | Dunkelheit, Finsternis 〈Tageszeit, Ort〉’ # (BécsiK. 256); 2 1416 u./² ’rejtettség | Verborgenheit’ (MünchK. 16va); 3 1791 ’börtön | (finsteres) Verlies’ (NSz.); 4 [még ~je is] 1805 ’sötét volta, sötétsége vminek; sötét része vminek | Dunkles, dunkler Teil von etw’ (NSz.) Sz: sötétség 13. sz. eleje/ () | sötétes 1372 u./ [sz.] () | sötétesül 1372 u./ meg ſeteteſewlle ’gonosszá válik | zum Bösewicht werden’ (JókK. 67) | sötétséges 1372 u./ ſetettſeges ’gonosz, rosszindulatú | böse, böswillig’ (JókK. 116) | sötétül [főleg igekötővel] 1372 u./ meg ſetetewltett [sz.] (JókK. 51) | sötétít [főleg igekötővel] 1416 u./¹ megſeteteitē (BécsiK. 228) | sötétesít [főleg igekötővel] 1416 u./³ meg seteteseite ’gonosszá tesz | zum Bösewicht machen’ (AporK. 112) | sötétedik 1531 meg sewtetewdek (ÉrsK. 510) | sötétellik, sötétlik 1646 Setételloͤ [sz.] (NySz.); 1788 u./ setétlő [sz.] (NSz.)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) šǟtəp- ’sötétedik’; osztj.  (DN.) čĕtimə- ’alkonyodik, sötétedik’ [ugor *čettɜ- ’elsötétül, sötétedik’].  ⌂  A szó belseji *tt > m. t változáshoz vö. →lát, →öt stb. A végződés -t névszóképző; a képző előtti tővéghangzó nyúlásához vö. rovátkol, rovátka (→); (R.) szakadat ~ szakadát ’szakadék, szakadékos hegyoldal, szurdok’ (→szakad); stb. A melléknévi, másodlagos jelentések jelzői és határozói használatban alakultak ki.

Szinnyei: NyH.; NyK. 68: 424; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1743