sör A: 1392 Seres [sz.] [szn.] (MNy. 63: 369); 1395 k. ſer (BesztSzj. 822.); 1436 ? Swr [szn.] (OklSz.); 1522 Seorws [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 62); 1604 Sér (Szenczi Molnár: Dict. Cervíſia a.); 1805 sër (NSz.) J: ’gabonából, vízből és élesztőből készült, enyhén szénsavas, kesernyés szeszes ital | Bier’ # Sz: sörös 1392 [szn.] () | söröz(ik) 1762 serezés [sz.] (NSz.) | söröző 1888 sörözőben ’egy fajta vendéglátóipari hely | Bierstube’ (BpHírlap 1888. aug. 17.: 2)

Vándorszó. |  ≡   prákrit surā ’alkoholos ital’; maráthi sūr ’ua.’; kaz. sı̈ra ’sör’; csag. širä ’gyümölcslé’; vog.  (É.) sārä ’sör’; zürj. sur ’ua.’; votj. sur ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba kelet-európai vándorszóként került még a honfoglalás előtt, az átadó nyelv azonban bizonytalan. A rokon nyelvekben is jövevényszó, a permi nyelvekbe azonban valószínűleg már az ópermi időszakban bekerült.

TESz.; MSFOu. 151: 317; EWUng.