romlik [1] A: 1266 Rumluthpatak [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 3: 134); 1367 Romolosberch [sz.] [hn.] (MNny. 4: 320); 1372 u./ romlaſaual [sz.] (JókK. 54); 1651 öszue romlik [] (Zrínyi: MM. 1: 187); 1795 meg ... romolynak (NSz.); 1823 elromúl (NSz.) J: 1 1266 ’leomlik, beomlik; roskadozik, összeroskad | verfallen, einstürzen; zusammenbrechen, -sinken’ (); 2 1372 u./ ’〈erkölcsileg〉 hanyatlik, lezüllik; 〈tekintélyben, hatalomban stb.〉 alább száll, gyengül | sittlich verderben 〈intrans.〉; verkommen; sinken, niedergehen 〈in bezug auf Ansehen, Macht usw.〉’ (JókK. 108); 3 1416 u./¹ ’elpusztul, tönkremegy; elenyészik, elmúlik | zugrunde gehen; dahinschwinden, vergehen’ (BécsiK. 317); 4 1519 ’törik, zúzódik, szétmállik, porlad, széjjelhasadozik; kopik | brechen, (zer)bröckeln 〈intrans.〉; sich abnützen, verschleißen’ (JordK. 379); 5 1577 k. ’megbetegedik | erkranken’ (OrvK. 41); 6 1770/ ’kedvezőtlenebbé válik; rossz irányban változik, rosszra fordul | ungünstiger werden; sich verschlechtern’ # (NSz.); 7 1778 ’rothad, penészedik; erjed, poshad | faulen, modern’ # (NSz.); 8 1799 ’értékéből veszít, értékét veszti | an Wert einbüßen, den Wert verlieren’ # (NSz.); 9 [be~ik, ki~ik] 1838 ’üggyel-bajjal bevergődik vhová, kivergődik vhonnan | sich mühsam herein-, hinein- bzw. heraus-, hinausschleppen’ (Tsz. Béromlani a., Csikból kiromlani a.); 10 [főleg el~ik, le~ik] 1874 ’lesoványodik | abmagern’ (Nyr. 3: 555) Sz: romlott 1266 [hn.] ‹bef mn-i igenév› () | romlás 1351 Ilunukrumlasa [hn.] (MNy. 10: 326) | romlat 1416 u./¹ Aꝛōlatnac ’tönkremenetel, pusztulás | Untergang, Verderben’ (BécsiK. 40) | romlandó 1456 k. romlando (SermDom. 2: 524) | romlatlan 1531 Romlatlansagos [sz.] (ThewrK. 36) | romlékony 1630 Romlékony (NySz.)

ront A: 1372 u./ el romta (JókK. 67); 1416 u./² megne ronւatoc [ront □] (MünchK. 57rb); 1470 rumtaſt [sz.] (SermDom. 2: 372); 1520 k. rantho fÿw [sz.] (MNy. 11: 133) J: 1 1372 u./ ’tönkretesz, elpusztít; rombol, romba dönt | zugrunde richten, verderben, vernichten; zerstören, zertrümmern’ (); 2 1416 u./² ’zaklat, bántalmaz; szidalmaz | jmdm etw zuleide tun; beschimpfen, schmähen’ (); 3 1512 k. ’erkölcsileg zülleszt; hatalmában, tekintélyében, helyzetében gyengít | entsittlichen; jmdn od. etw in seiner Macht, im Ansehen usw. schwächen’ (WeszprK. 149); 4 [el~ vkitől] 1518 k. ’vkitől vkit, vmit eltávolít, elhárít, elidegenít | etw od. jmdn von jmdm abkehren, jmdm entfremden’ (PeerK. 132); 5 [főleg meg~] 1519 k. ’szüzességétől megfoszt | entjungfern’ (DebrK. 144); 6 1529 e. ’tör, összezúz; porhanyít | (zer)brechen; zermürben’ (VirgK. 115); 7 1531 ’cáfol | in Abrede stellen’ (ÉrsK. 475); 8 1531 ’〈egyezséget, törvényt, ünnepet stb.〉 szeg | brechen 〈das gegebene Wort, ein Gesetz, einen Feiertag usw.〉’ (ÉrsK. 225); 9 1574 ’〈fegyvert, egyéb tárgyat〉 vkinek a testébe vág | in jmds Leib hineinstoßen 〈eine Waffe od. einen anderen Gegenstand〉’ (RMKT. 4: 250); 10 [fel~, ki~] 1574 ’〈házat, boltot stb.〉 feltör, kifoszt; 〈tárgyakat〉 felforgat, 〈helyükről〉 kidobál | ein Haus, einen Laden usw. aufbrechen, ausplündern; Gegenstände aufwühlen, umwerfen, hinauswerfen’ (RMKT. 4: 249); 11 [főleg fel~, ki~] 1585 ’〈testrészt a felületén horzsolással, nyomással〉 feltör, kisebesít | wund reiben’ (Cal. 214); 12 1585 ’tép, szaggat; koptat, elhasznál | (zer)reißen; abnutzen’ (Cal. 932); 13 [különféle igekötőkkel] 1669 ’hirtelen megjeleik vhol, előjön vhonnan, megy, lendül, lódul vhová; nagy lendülettel rohan vhova, vmin keresztül | plötzlich erscheinen, ein-, aus-, losstürzen, -stürmen, auf etw zufahren; stürmisch rennen’ # (NySz.); 14 1694 ’〈bűvöléssel-bájolással, boszorkánysággal〉 beteggé tesz | 〈durch Behexung〉 krank machen’ (NySz. nyavalya-rontás a.); 15 [fel~] 1725 ’〈földet〉 feltör, felszánt | aufackern, brachen’ (OklSz.); 16 1770/ ’〈történést, állapotot, körülményeket stb.〉 rosszra fordít, kedvezőtlen irányba terel | in eine ungünstige Richtung lenken; verderben, verschlechtern 〈einen Zustand, Verhältnisse〉’ # (NSz.); 17 1777/ ’értéktelenebbé, kevésbé élvezhetővé v. használhatatlanná tesz | den Wert, die Nutzbarkeit, Genießbarkeit einer Sache vermindern, verderben’ # (NSz.); 18 [bele~] 1861 ’〈vkinek a szavába〉 belevág; 〈vkinek a szándékát, tervét〉 meghiúsítja, akadályozólag közbelép | jmdm ins Wort fallen; hemmend dazwischentreten’ (MNyszet. 6: 317); 19 [el~] 1881 ’fölaprít, fölvág 〈fát〉 | 〈Holz〉 hacken’ (Nyr. 10: 48) Sz: rontás 1456 k. romtaſth (SermDom. 2: 372)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű; a →roncos, →roncsol szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A végződések -l gyakorító-visszaható képző, -t műveltető képző. A képzőkhöz, ill. a szó belseji m ~ n hangváltozáshoz vö. →bont. A szócsalád tagjai eredetileg különböző konkrét történésekre vonatkoztak, mint pl. a romlás, pusztulás, összeomlás stb.; az elvont jelentések ebből jöttek létre metaforikusan.  ∼  Idetartozik a rontom-bontom ikerszó ’‹a tréfás fenyegetés kifejezésére›’  (1884: NSz.).  ⚠  A →rongál-lal, ill. a →rogyik, →rongyos szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.

NéprNytud. 12: 47; TESz.; EWUng. rom, rombol, roncos, roncsol, ronda