szócikk megosztása

robusztus A: 1842 robustusoknak (Athenaeum 1842. márc. 15.: 505); 1882 robusztus (NSz.); 1899 robosztus (NSz.) J: ’markos, tagbaszakadt, nagydarab | robust’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. robustus ’keményfából, tölgyfából való; kemény; erős’ [< lat. robus, robur ’keményfa, tölgyfa’].  ≋  Megfelelői: ném. robust; fr. robuste; stb.: ’erős, markos, robusztus’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ iromba